„Váltó (értékpapír)” változatai közötti eltérés

A '''váltó''' követelést megtestesítő pénzpapír ill. [[értékpapír]]<ref>"A váltó oly értékpapír, amely törvényes formában feltétlen s a köztörvénynél szigorúbb szabályok alá eső pénzfizetési ígérvényt tartalmaz." — Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 124.</ref>{{refhely|"A váltó alapjában véve adóslevél, de annak egészen különleges faja. Az adóslevéltől a váltót mindenekelőtt az a körülmény választja el, hogy a váltó értékpapír. Az értékpapírok között a váltó legközelebb áll a kereskedelmi utalványhoz (idegen váltó), és a kötelezőjegyhez (saját váltó)." Lásd: Kuncz Ödön, A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. (Az 1938-ban kiadott könyvben a 318. oldalon, az 1944-ben kiadott könyvben a 349. oldalon.) Kuncz, ugyanezt a fogalmat adja A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata című, 1928-ben kiadott művének 260. és következő oldalán is.}}, amely "nem képvisel hozadékot, csak visszafizetést".<ref>Bácskai-Bánfi-Járai [és szerzőtársaik] : Értékpapírok és értékpapírpiacok (Budapest, 1989), p. 45.</ref> Gazdasági szempontból a váltó egyrészt hiteleszköz, másrészt fizetőeszköz. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló pénztartozását (követelését), és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (váltójogilag jól körülhatárolható és kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. A váltószigor (&nbsp;''rigor cambialis''&nbsp;<ref>"Wechsel-strenge (német), rigueur cambiaire (francia), rigour of the law of bills of exchange (angol), rigore cambiario (olasz).<br> A váltószigor kétféle: alaki és anyagi.<br> Az ''alaki'' váltószigort a váltói kötelezettségeket létesítő szigorú formák jelentik.<br> Az ''anyagi'' váltószigort az a körülmény jelenti, hogy a váltói kötelezettség vállalása független az alapul szolgáló ügylettől, s aki a váltót aláírta, ezzel magát érvényesen kötelezte." (Barcza Ferenc közjegyzőhelyettes : Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 3.</ref>&nbsp;) miatt, amely a genfi mintájú váltóegyezmények<ref>"Genfben 1930. június 7-én három váltójogi, 1931. március 19-én pedig három csekkjogi kollektív egyezmény jött létre. Mind a váltójogi, mind a csekkjogi egyezményeknél az ''első'' az egységes váltó-, illetőleg csekkjogot tartalmazza; a ''második'' a váltó- és a csekkjog nemzetközi kollíziós normáit, a ''harmadik'' a váltó-, illetőleg csekkbélyeg egyezményt. Magyarország mind a ''hat'' egyezményt aláírta, de az 1931-ben bevezetett kötött devizagazdálkodás miatt [hét éve] még egyiket sem ratifikálta. Nagy-Britannia, az Ír Szabad Állam és a brit gyarmatok csak a bélyegegyezményeket erősítették meg. A '''váltójogi''' egyezmények jelenleg hatályban vannak: Görögország, Svédország, Norvégia, Dánia; [Karib-tengeri holland szigetek:] Curaçao, Suriname; Svájc, Ausztria, Belgium, Japán, Finnország, Olaszország, Németország, Monaco, Portugália, Danzig Szabad Város, Franciaország, Szovjetoroszország és Lengyelország között. A '''csekkjogi''' egyezmények viszont hatályban vannak Nicaragua, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc, Monaco, Japán, Olaszország, Németország, Hollandia, Suriname, Portugália, Görögország, Danzig Szabad Város, Franciaország, Lengyelország között." – Szászy István : Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám) (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1938), p. 19-42. Itt: A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai című részben, a genfi egyezményeket aláíró államok felsorolása, p. 38.</ref> jellemzője, a bíróság soron kívüli jár el. A váltójog, kényszerítő természetű abszolút jog (&nbsp;''jus cogens''&nbsp;), valamint különös jog (&nbsp;''jus speciale''&nbsp;), illetve szoros jog (&nbsp;''jus strictum''&nbsp;), miután a váltójogban a követelés keletkezése és érvényesítése szoros alakszerűséghez van kötve.<ref>A magyar váltójog compendiuma (Jogi Compendiumok Gyűjteménye, IX.), (negyedik, javított és bővített kiadás) (Rothenberger és Weisz könyvnyomdája, Politzer-féle Könyvkiadó, Budapest, 1909), p. 14.</ref>