„Gnoszticizmus” változatai közötti eltérés

a
Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében; kozmetikai változtatások
a (Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében; kozmetikai változtatások)
A '''gnoszticizmus''' vallási-filozófiai irányzatok összefoglaló neve, amely alatt elsősorban a kereszténység [[teozófia|teozófikus]] alkalmazásait értjük.<ref>Henry Chadwick: A korai egyház</ref> A gnoszticizmust nem alapították, mindig is tanítások laza rendszere volt, nem intézményesült. A szó töve, a ''gnózis'' ([[Görög írás|görög]]: [[wikt:en:γνῶσις|γνῶσις]]) tudást jelent. A gnózis, mint ''az igazi tudás tana'', abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás; vallási szóhasználatban az [[Üdvösség|üdvözítő]] igazságok tudása.
 
Mint szellemi irányzat a 2-3. században virágzott. Legnagyobb képviselői [[Valentinus]], [[Markión]] és [[Baszileidész]] voltak, akik az ókori görög, egyiptomi, babiloni, zsidó és keresztény tanítások alapján dolgozták ki [[Szinkretizmus|szinkretista]] rendszerüket. {{refhely|Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001}} A gnosztikusok elgondolása az volt, hogy a [[vallásfilozófia]] legmagasabb fokát teremtik, amelyben felhasználták a kereszténység tanításait is.
 
== Az Újszövetségben ==
Az [[Újszövetség]] néhány könyvében elítélt tévtanítás hasonlóságot mutat a 2. században ellenfélként megjelenő gnoszticizmussal. Az [[Apostolok cselekedetei|Ap. Csel.]] 8. fejezetében szereplő [[Simon mágus]]t később az [[Egyházatya|egyházatyáegyházatyák]]k tették meg őseretneknek, s tőle származtattak minden későbbi herezist. Az Ap. Csel. semmilyen sajátos gnosztikus vonást nem tulajdonít neki, de nem biztos, hogy a teljes történetet elmondja róla.
 
A [[Pál levele a kolosszébeliekhez|Kolossé]] levél és a pásztori levelek szembeszállnak a hamis tanítókkal, akik angyali közvetítőket szolgáltak és titkos tanításaik voltak. [http://szentiras.hu/KNB/1Tim6,20 1Tim. 6,20] a ''hazug módon ismeret''nek (''gnószisz'') nevezett tanításra utal. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 258-259. old.}}
Az [[Apokrif iratok#Az .C3.9Ajsz.C3.B6vets.C3.A9ghez kapcsol.C3.B3d.C3.B3 apokrif iratok|apokrif evangéliumok]] tanúsága szerint a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Egyes nézetek szerint az eretneknek nyilvánított [[Markión]] (85–160) által összeállított evangélium időben megelőzi a mai keresztény Bibliában megtalálható [[Evangélium|négy evangélium]] összeállítását, sőt, olyan nézetek is felmerültek, hogy Markión és [[Márk evangéliuma]] azonos.
 
Már az [[1. század|első századszázadban]]ban megjelentek a gnózis hívei. Elterjedt nézetek szerint részben ennek az eszmeáramlatnak a terjedése miatt kezdték később [[Bibliai kánon|kanonizálni]] a keresztény tantételeket.
 
A gnoszticizmus többek között például a következő kérdésekre próbált választ adni: Miként lehetséges, hogy Isten, e tiszta szellemi lény, az anyagnak alkotója? Ha Isten tökéletes, honnan a világ tökéletlensége? Mi a rossz eredete? Honnan az emberi természet különfélesége? A keresztény vallás megfejtéseivel meg nem elégedett, a kelet bölcseletéhez fordult és a keleti vallások és a misztikus bölcsek könyveiből válogatta össze rendszerét.<ref>Pallas</ref>
* a [[Preegzisztencia|preegzisztens]] ember vagy [[lélek]] eszméje. E szerint eredetileg az ember magasabb rendű lény volt és méltóságban felülmúlta az angyalokat is. Minden emberben megvan most is az isteni szikra ([[Transzcendencia|transzcendens]] én), amelyet a gnózis lobbanthat fel benne. <ref>Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó</ref>
 
A gnoszticizmus feladta a leckét azzal, hogy a gonoszt az isteni szférába helyezte el, nem pedig az emberi lényben, ugyanakkor összekapcsolta az anyagi világgal.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}
 
Ebben az eszmeáramlatban többféle dualizmus létezett, mint például etikai (jó és rossz), eszkatológiai (ez a világ és az eljövendő világ) és pszichológiai (test és lélek). Ehhez kapcsolódott az Elrejtőzött Isten és a Teremtő Isten közötti distinkció is.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}} A [[Démiurgosz]] elnevezéssel illették a másodrendű istenséget, aki a látható világot teremtette meg. Az igazi, jó Istenről azt állították, hogy az egy másik isten, aki nem vett részt ebben a teremtő aktusban és rezzenetlenül felette áll a kozmikus iparosmunka elfajzott világán. <ref>Richard Smoley: Tiltott hit</ref>
 
A gnoszticizmus nem hangsúlyozta a kozmikus vagy testi természet jövőbeni [[Eszkatológia|eszkatológiáeszkatológiáját]]ját. [[Isten országa]] belső országot jelentett. Mint a személyes [[üdvösség]] vallása, azt tanította, hogy a lelki ember már most átéli valóságos állapotát, és amikor meghal azonnal átmegy a [[Pléróma|plérómáplérómába]]ba. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}
 
Az [[Ind filozófia|ind filozófiáfilozófiáktól]]któl eltérően (''[[upanisadok]], [[Szánkhja]]-[[jóga]], [[buddhizmus]]'') – amelyek gondosan kerülik, hogy az emberek elfajzásának végső okát szóba hozzák – a gnosztikusok által tanított megváltó tudás elsősorban egy ''titkos'' (''a be nem avatottak előtt titokban maradó'') történet feltárása: a világ eredete és teremtése, a rossz eredete, az emberek megmentéséért földre szállt isteni Megváltó drámája és a [[transzcendens]] Isten végső győzelme, ami a történelem végével és mindenség pusztulásával válik kézzelfoghatóvá. <ref>Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története → A gnoszticizmus megközelítései</ref>
 
Krisztus fellépését valamennyi gnosztikus rendszer a történelem nagy fordulópontjának tartotta, amellyel a – kozmikus folyamatként értelmezett – megváltás elkezdődött. A megváltás lényege az anyagvilágba zárt fényszikrák kiszabadítása az anyagból és visszajuttatása a plérómába, a fény országába. Hogy ez megtörténhessen, a világban megjelent egy magasabb rendű [[eón]] {{wd|Q5833688}}, a Logoszeón, Krisztus, aki a felszabadító tudást, a gnósziszt közölte az emberekkel. A gnosztikus megváltás nem kegyelem, hanem az én tökéletes birtoklásához eljutás, az önismeret. Ez megköveteli a világtól való tökéletes elszakadást, a léleknek a testből, az anyagból való kiemelkedését, szigorú [[aszkézis]] vagy esetleg a testet tönkretevő kicsapongások által. <ref>Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó</ref>
A [[Nag Hammádi-i lelet]]ek gyakran utalnak aszkéta-létformára.
 
A gnoszticizmus számos használhatónak bizonyult eleme, átalakított vagy eredeti formájában bekerült a keresztény hitrendszerbe, főleg [[Alexandriai Kelemen]] és [[Órigenész (exegéta)|Órigenész]] tevékenysége révén.<ref>Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, Kossuth Kiadó</ref>
==== <big>''Gnosztikus irányzatok''</big> ====
;'''Előfutárok'''
Az egyházatyák a [[Szamaritánusok|szamaritánus]] ''goétész'' [[Doszitheosz]] és mások mellett mindenekelőtt [[Simon mágus]]t tartják úttörőnek. Simon és az őt kísérő Heléna alakjában a 2. századi szimóniánusok egy férfi és egy női isten [[inkarnáció]]ját tisztelték. Simon leghíresebb tanítványa [[Menandrosz (gnosztikus)|Menandrosz]] {{wdWd|Q10328616}} volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
Valódi gnosztikus elemeket figyelhetünk meg [[Kerinthosz]]nál {{wdWd|Q447428}}, aki [[100]] körül élt [[Epheszosz]]ban. Ő már különbséget tett a legfőbb isten és az angyalszerű [[Démiurgosz]] között. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''Az első gnosztikus iskolák'''
* A ''szatorniliánusok'' iskoláját a szír Satorninus alapította, aki [[Simon mágus]] és [[Menandrosz (gnosztikus)|Menandrosz]] tanítványa volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Vele egy időben fejlődött ki a ''baszilidiánusok'' iskolája. Alapítója a szír [[Baszileidész]], aki az Antoninusok koráig [[Alexandria (Egyiptom)|AlexandriáAlexandriában]]ban működött. Az irányzat Keleten is, Nyugaton is (Róma) igen népszerű volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Tisztán hellenista gyökerekből táplálkozott a [[2. század]]i ''karpokratiánusok'' szektája. Vezetőjük, [[Karpokratész]] {{wdWd|Q441448}} [[Alexandria (Egyiptom)|AlexandriáAlexandriában]]ban tanított. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''A fő irányzatok'''
* Keleten ahol nagy számban és sokféle változatban terjedtek el, az [[ophiták]]at {{wdWd|Q1193062}} tartották a tulajdonképpeni gnosztikusoknak. Sok alcsoportjuk volt, pl. a naasszénusok (''a [[Héber nyelv|héber]] nahas szóból''). Szimbólumrendszerükben kitüntetett szerep jutott a kígyónak, de míg a kígyótestvérek egyes csoportjai a [[Mózes első könyve|Genesis]] [http://szentiras.hu/Ter%203,5 3,5] alapján <ref>Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat! Gen 3,5</ref> a kígyót a haladás jelképeként tisztelték, mások a kárhozat okozóját látták benne. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* A ''[[valentiniánusok|valentiniánus]]'' {{wdWd|Q204603}} irányzat alapítója és egyben a legjelentősebb gnosztikus a 2. századi egyiptomi [[Valentinus]] volt. A prédikációiból, himnuszaiból és leveleiből fennmaradt töredékek azt mutatják, hogy rendszerében a [[platón]]i filozófia, [[Jézus]] tanítása és [[Pál apostol|Pál]] gondolatai ötvöződtek. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Átmenetek a gyülekezeti kereszténység és a gnózis között
** Az ''[[enkratiták]]'' {{wdWd|Q1259131}} legjelentősebb képviselője [[Tatianosz]] volt. Az ő példája mutatja, milyen könnyen válhatott valaki "egyházi" felfogásról gnosztikusra. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
** Szintén félúton állt az egyházi kereszténység és a gnoszticizmus között az [[Şanlıurfa (település)|edesszaedesszai]]i [[Bardeszanész]] {{wdWd|Q354342}}, a szír egyház filozófusa. Himnuszai, amelyek a szír egyházi ének kezdeteit jelentik, és dialógusa keresztény és hellenisztikus mellett számos gnosztikus elemet is tartalmaz anélkül, hogy az Keleten már eretnekségnek minősült volna. Miután a [[3. század]]ban az edesszai egyházban bevezették a katolikus normákat, a ''bardeszaniták'' különváltak Palut püspök követőitől, a katolikus ''palutiánusok''tól. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''Markión reformegyháza'''
[[Markión]]t tulajdonképpen nem kellene a gnosztikusok közé sorolni, hiszen csupán vissza akarta vezetni a véleménye szerint judaizálódott egyházat az eredeti evangéliumhoz, Jézus és Pál tanításához. Nem tartotta szükségesnek a ''gnószisz''t, nem helyezte a ''pisztisz'' fölé, nem hivatkozott titkos hagyományokra, nem képviselt misztikus mágiát vagy aión- (eón-) {{wd|Q5833688}} spekulációt. Ami nála gnoszticizmusra utal, az az [[Ószövetség]] mellőzése, a kozmológiai problémamegközelítés, a kettős istenség fogalma (''bár dualizmusát enyhíti, a [[demiurgos]] nála nem κακὁς''). {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}} Nézete szerint Krisztusnak csak látszólagos ([[doketista]]) teste volt, és látszólag halt meg a keresztfán. A [[megváltás]] tulajdonképpen az Istenben való [[Hit (vallás)|hithitből]]ből áll. Aki hisz annak számára van megváltás, de ezt elő kell készíteni szigorú [[böjt]]tel, [[aszkézis]]sel, a házasélettől való tartózkodással stb.{{refhely|Dr. Marton József: A keresztény ókor}} [[Markión]] Rómában egy igen erősen szervezett vallási közösséget épített ki, püspökökkel és papokkal. {{refhely|Dr. Marton József: A keresztény ókor}}
 
Markión halála után a tanítványai igyekeztek gondolatait korrigálni (''markioniták'': {{wdWd|Q6757958}}) és következetesen megfogalmazni. Folytatták mesterük szövegrevízióját is. Legjelentősebb tanítványa, [[Apellész (ókeresztény író)|Apellész]] közeledett leginkább az egyházhoz, amennyiben eljutott az ''egy eredet tanához'' (a világteremtő: Isten egyik angyala). {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
=== Manicheizmus ===
A [[Római Birodalom]]ban hamar támogatottá, majd államvallássá váló korai kereszténység egyik legnagyobb ellenfelének tartotta a [[manicheizmus]]t (''[[Mani]] tanai''). E [[Szinkretizmus|szinkretikus]] vallás először Perzsiában jelent meg a [[3. század]]ban, de csakhamar keresztény szektává fejlődött és az egész Római Birodalomban voltak követői. Egy ideig hozzájuk tartozott [[Hippói Szent Ágoston|Szt. Ágoston]] is.
A római, majd később a bizánci állam is tűzzel-vassal irtotta a híveit. 382-től a manicheizmust halálbüntetéssel sújtották;{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}} a közéletből azonban csak a 6. században tűnt el teljesen, de Közép- és Kelet-Ázsiában tovább élt a 16. századig.<ref>Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár</ref> Az Ujgur Birodalomban az államvallás szerepét is betöltötte.
{{fő|manicheizmus}}
 
[[Carl Gustav Jung]] önéletrajza azt tanúsítja, hogy a gnoszticizmus hatással volt a gondolkodására.<ref>Akadémiai Kiadó: Világvallások → gnoszticizmus; 2009</ref>
 
A [[vallástörténet]] és a [[teológia]] tudományos és elméleti megközelítése mellett, napjainkban is számos gnosztikus csoport és mozgalom tevékenykedik, ilyenek például az [[antropozófia]], a [[rózsakeresztesek]], a [[New Age]] mozgalom,<ref name="ReferenceA"/> továbbá gnoszticizmusra bukkanunk a [[szinkretizmus]] fémjelezte [[Ezoterika|ezoterikáezoterikában]]ban is.
 
A [[Közel-Kelet]]en a [[mandeusok]] maradtak fenn gnosztikus szektaként.
== Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések ==
A [[második világháború]] végéig három kopt gnosztikus [[kódex]] volt ismeretes:
* ''Codex Askewianus'': Valamikor az [[1700-as évek]]ben dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a [[British Museum]]nak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a 3. században keletkezett ''[[Pisztisz Szophia]]''t, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a 4. századból való.
* ''Codex Brucianus'': James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, [[Medinet Habu]]ban vette. ''[[Jeú két könyve]]''t és egy un. ''Cím nélküli értekezés''t tartalmaz. A művek valószínűleg a 3. századból valók, a papiruszkódex az 5–6. századra keltezhető.
* ''Codex Berolinensis'': Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az ''[[Evangélium Mária szerint]]'', ''[[János apokrifonja]]'' (titkos irata) és a ''Sophia Jesu Christi'' ([[Jézus Krisztus bölcsessége]]).
 
A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a [[Nag Hammádi-i lelet]]ben került elő.
1945-ben találtak rá a 13 kódexre, melyek a 4. századra keltezhetők, de a művek nagy része a 2. században keletkezett.
 
 
== Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei ==
* '''[[Szent Iréneusz]]''' (kb. 130 – 202): Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a „hamis gnózis” ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban ''Adversus haereses'' címen hivatkoznak rá.
* '''[[Hippolütosz (ellenpápa)|Szent Hippolütosz]]''' (kb. 170 – 235): akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i. sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: ''Retutatio omnium haeresium'' (Valamennyi eretnekség cáfolata).
* '''[[Szent Epiphaniosz]]''': (kb. 315 – 403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű ''Panarion'' című műve támadja.
* Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: például '''[[Quintus Septimius Florens Tertullianus|Tertullianus]]''' (kb. 160 – 225) és '''[[Alexandriai Szent Kelemen]]''' (kb. 150 – kb. 215).
* '''Mennydörgés''' - ''A Nag-Hammadi könyvtár gnosztikus tekercsei'' Bánfalvi András fordítása
* '''Fény és Káosz''' - ''Kopt gnósztikus kódexek'' Kákosy László
* '''A gnoszticizmus története''' Giacomo Filoramo; ford.: Dobolán Katalin Budapest Hungarus Paulus ; Kairosz, 2000 420 p.; 20&nbsp;cm {{ISBN|963-9302-33-3}}
* '''A History of Secret Societies'''. Darkaul, Arkon. (NY: Citadel, 1995)
* '''Cult Members say Solar Temple Leaders Ordered Mass Suicides,''' AFP, April 19, 2001, www.rickross.com
6 166

szerkesztés