[[Fájl:Henry II of England.jpg|bélyegkép|balra|120px|II. Henrik angol király]]
1182-ben a császár végül kimondta a száműzetést. Henrik apósához, [[II. Henrik angol király]]hoz vonult el. Legkésőbb 1184-ben azonban megkezdődtek a tárgyalások Oroszlán Henrik visszatéréséről. A háttérben az állt, hogy a császár támogatást keresett az [[V. Balduin hennegauihainaut-i gróf]]fal a francia király ellen kötött szövetségéhez. A szövetség végül zátonyra futott röviddel a császárfi [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henrik]] tervezett franciaországi hadjárata előtt, mindazonáltal Oroszlán Henrik 1185-ben visszatért lüneburgi és braunschweigi birtokaira. Az 1188-as mainzi gyűlésen Henrik vonakodott részt venni a [[keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|harmadik keresztes hadjáratban]], és kötelezte magát, hogy ismét száműzetésbe vonul. A keresztesek útrakelése és felesége halála után Henrik 1189-ben idő előtt visszatért a száműzetésből és igényt tartott a régi területeire. A kölni és mainzi érsekek vállalkoztak a közvetítésre. Henrik végül megkapta Lübeck jövedelmének a felét, cserében azonban le kellett rombolnia Braunschweig és Lübeck erődítéseit és fiait VI. Henrik kíséretében Itáliába kellett küldenie. Rőtszakállú Frigyes halála (1190) után a Welfek ismét ellenzékbe vonultak, de ennek már Henrik fiai voltak a meghatározó vezetői, akik többek között megerősítették az akkor gazdagnak számító [[Bardowick]] városát. 1194-ben Oroszlán Henrik kibékült VI. Henrikkel, majd ismét elfoglalta braunschweigi birtokát és ott is halt meg 1195. augusztus 6-án.
