„Pap (hivatás)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{egyért2|az egyházi személyről|Pap (egyértelműsítő lap)}}
[[Kép:Priests rome.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Katolikus papok [[Róma|Rómában]] ]]
A '''pap''' ([[latin nyelv|latinul]] ''sacerdos'', [[görög nyelv|görögül]] ''presbyter''), az isteni tisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott személy.
A '''pap''' ([[latin nyelv|latinul]] ''sacerdos'', [[görög nyelv|görögül]] ''presbyter''), az isteni tisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott személy. Ősidőkben a család- vagy törzsfő volt egyszersmind a pap is, később ezt a hivatalt a királysággal kötötték egybe. [[Athén]]ben és a [[Római Birodalom]]ban, sőt másutt is a legfőbb pap királyi címet viselt, míg ellenben a Kelet zsarnoki államaiban a papi méltóságot csakhamar különválasztották az uralkodóétól, s ott részint a választás vagy [[hivatás]], részint az örökösödéssel járó magasabb műveltség és bölcsesség egy kiváltságos, elzárkózott papi kaszt kialakulására vezetett. Egy az [[egyiptom]]iaknál, [[görögök]]nél és [[Ókori Róma|rómaiaknál]] a papok, mint kormánytanácsosok, nagy befolyással voltak az államügyekre is. Eredeti hivatásuk az volt, hogy titkos jelekből ([[orákulum]]ok, madarak röpte, [[Római vallás#B.C3.A9lj.C3.B3sl.C3.A1s|béljóslás]]) az istenek akaratát kifürkésszék, s a nemzeti vallásos szertartásokat (áldozatokat, imákat, körmeneteket) vezessék. Mint másutt, úgy a [[zsidók]]nál is a papoktól származott a vallásos törvényhozás, mely jobbára csak az áldozati szertartásokkal, az ünnepekkel, az evési és tisztálkodási szabályokkal foglalkozott, s ezekkel kezükbe adta a nép politikai és vallási vezetését mindaddig, míg ezt az írástudók magukhoz nem ragadták. A zsidó papság csak később fejlődött önálló kaszttá, melynek élén a főpap állt, s a templomi szolgákat, meg az áldozati szertartások teljesítését 24 papi osztály végezte, melyek mindegyikének megvolt a maga elöljárója, s mindegyik egy hétig állt szolgálatban. Jövedelmüket a tizedekből s áldozati zsengékből kapták; ruházatuk fehér kabát, tarkán hímzett öv és fehér [[turbán]], vagy bisszus-fejszalagok voltak. Sokféle papi munka létezett.
 
== A pap név eredete ==
 
A pap név a magyarban a görög ''papasz, papa'' – apa, atya szóból származik.<ref> Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm</ref> Próbálták a szlávból is eredeztetni, ennek azonban számos ellentmondása van.<ref>"Több szótörténész a szláv nyelvből átvett, a popból pappá átalakított szónak tartja, megjegyezve esetleg, hogy végső forrása a görög papasz /23, 25/ vagy az ófelnémet der Pfaff. A szláv közvetítést azonban már az kétségessé teszi, hogy a legrégebben használt magyar szavakban is az a betű jelenik meg, tehát pap, sehol sem találunk a pop alakra magyar példát /29/. Részletesebb vizsgálódás után belátjuk, hogy a pop és a pap szavak eredete teljesen különböző gyökerű. Már az ókori latin nyelvben a popa áldozatvágó, az isteneknek vagy az Istennek feláldozott állatok (pl. bárány) szétdarabolását végző személy neve, mely a keresztény hit széles elterjedése előtti időkből származik /30/, de ennek is a forrása az ógörög nyelv, melyben például a popanon áldozati kalácsot jelent /22/, és nincs semmi köze a szintén ógörög, apát, atyát jelentő papasz, papa szóhoz /22/. A popa szót vihették magukkal a még pogány, Lombardiából kelet felé vándorló románok, s a Balkánon letelepedve adhatták át a szlávoknak, ahol a pop végső formát vette fel. Tudjuk, az olasz, a francia, a német nyelvben a popa, éppúgy, mint a magyarban a pópa, már kezdettől fogva kizárólagosan csak a görögkeleti pap neve és nem a katolikusé." Körmendi, i.m.</ref>
 
== Feladata ==
 
A '''pap''' ([[latin nyelv|latinul]] ''sacerdos'', [[görög nyelv|görögül]] ''presbyter''), az isteni tisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott személy. Ősidőkben a család- vagy törzsfő volt egyszersmind a pap is, később ezt a hivatalt a királysággal kötötték egybe. [[Athén]]ben és a [[Római Birodalom]]ban, sőt másutt is a legfőbb pap királyi címet viselt, míg ellenben a Kelet zsarnoki államaiban a papi méltóságot csakhamar különválasztották az uralkodóétól, s ott részint a választás vagy [[hivatás]], részint az örökösödéssel járó magasabb műveltség és bölcsesség egy kiváltságos, elzárkózott papi kaszt kialakulására vezetett. Egy az [[egyiptom]]iaknál, [[görögök]]nél és [[Ókori Róma|rómaiaknál]] a papok, mint kormánytanácsosok, nagy befolyással voltak az államügyekre is. Eredeti hivatásuk az volt, hogy titkos jelekből ([[orákulum]]ok, madarak röpte, [[Római vallás#B.C3.A9lj.C3.B3sl.C3.A1s|béljóslás]]) az istenek akaratát kifürkésszék, s a nemzeti vallásos szertartásokat (áldozatokat, imákat, körmeneteket) vezessék. Mint másutt, úgy a [[zsidók]]nál is a papoktól származott a vallásos törvényhozás, mely jobbára csak az áldozati szertartásokkal, az ünnepekkel, az evési és tisztálkodási szabályokkal foglalkozott, s ezekkel kezükbe adta a nép politikai és vallási vezetését mindaddig, míg ezt az írástudók magukhoz nem ragadták. A zsidó papság csak később fejlődött önálló kaszttá, melynek élén a főpap állt, s a templomi szolgákat, meg az áldozati szertartások teljesítését 24 papi osztály végezte, melyek mindegyikének megvolt a maga elöljárója, s mindegyik egy hétig állt szolgálatban. Jövedelmüket a tizedekből s áldozati zsengékből kapták; ruházatuk fehér kabát, tarkán hímzett öv és fehér [[turbán]], vagy bisszus-fejszalagok voltak. Sokféle papi munka létezett.
 
A [[Római katolikus egyház|katolikus egyházban]] a pap a katolikus [[klérus]], az [[egyházi rend]] papi szolgálatra felszentelt tagja. A [[Protestantizmus|protestáns]] papokat [[lelkipásztor]]nak, pásztornak, prédikátornak vagy lelkésznek nevezik.