„Hindu panteon” változatai közötti eltérés

és gondolatokon.<ref name="Reference5"/> Sankara azonosította Brahmant [[Isvara|Ísvará]]val, Isten indiai kifejezésével. Ísvara, vagy Isten, a [[Májá (illúzió)|Májá]] Ura, állandó az [[univerzum]]ban, amelyet belülről irányít. [[Transzcendencia|Transzcendens]], mint Brahman és minden dolgon felül áll. A világgal kapcsolatban Ísvara az Egy, aki teremti, fenntartja és lerombolja az univerzumot. S mivel Ísvara elérhető, és egyetlen kapcsolatunk Brahmanhoz, ő az [[Istentisztelet|istenimádat]], a hódolat és ima tárgya, ő vezet a jó és erkölcsös élethez.<ref name="ReferenceIS"/>

 

 

Míg Sankara imperszonalista értelmezésben fogadta el a szentírásokat, addig [[Rámánudzsa]] (1017–1137) [[Védánta#Visist.C3.A1dvaita|visistádvaita]] filozófiájának kidolgozásával egészen közel került a [[Védák]] eredeti [[monoteizmus]]ához. A [[Védánta#Visist.C3.A1dvaita|visistádvaita]] filozófia egyfajta módosított [[monizmus]]nak tekinthető: ''Egyek vagyunk Istennel, de különbözünk is tőle'' - vallotta Rámánudzsa. Mintegy száz évvel utána megszületett Madhva (1239-1319), aki a [[dvaita]] filozófia kidolgozásával a valóság kettős természetét hangsúlyozta: van Isten és van az élőlény, és a kettő soha nem lehet azonos egymással. Az ind filozófiai irodalom történeti szempontból nem más, mint egy meg-megújuló vita a Madva tiszta [[dualizmus (filozófia)|dualizmus]]a, Rámanudzsa korlátozott monizmusa és Sankara tiszta monizmusa között fennálló különbségekről.<ref name="ReferenceI"/>