„III. Károly római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
→Bukás, halál és örökség: helyesírás |
||
81. sor:
==Bukás, halál és örökség==
Ahogy Károly egyre gerinctelenebbé és alkalmatlanabbá vált, egyre több probléma vetődött fel [[887]] elején. Az év nyarán, feladva fiának utódlási terveit, a császár elismerte [[Párizsi Odo|
Abban az évben unokatestvére elbocsátotta [[Provence-i Ermengarde]]-ot, [[II. Lajos frank császár|II. Lajos]] egyetlen lányát, [[Boso alsó-burgund király|provence-i Boso]] feleségét és magához vette felesége fiát, [[III. Lajos itáliai király|(Vak) Lajost]], megtette [[Provence]] királyává és megengedte hogy az udvarában maradjon. Valószínűleg úgy tervezte, hogy Lajost teszi az egész birodalom és a császári cím örökösévé. [[november 11.|November 11-én]] egy birodalmi gyűlést hívott össze [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ba. Mialatt a híreket fogadta, ambiciózus unokaöccse, [[Arnulf keleti frank király|Karintiai Arnulf]], lázadást szított és bajor illetve szláv seregekkel vonult a keleti frankok földjére. A következő hetekben Károly teljes hatalmi építménye összeomlott a térségben. Legtovább hűséges alemannjai tartottak ki mellette. Lotaringia népe sohasem fogadta el ténylegesen a trónfosztást. [[november 17.|November 17-étől]] Károlyt megfosztották minden hatalmától. A pontos események ismeretlenek. Amellett hogy megbüntette a lázadókat, akadályozta Arnulfot a mozgásban. Hamarosan ismét megbetegedett, és valószínűleg Bernátra és Lajosra bízta a hatalmat. Néhány birtokot kért [[Svábföld]]ön, ahol eltöltheti hátralévő napjait. Hat héttel később halt meg, [[888]]. [[január 13.|január 13-án]].
| |||