„Nedves kollódiumos eljárás” változatai közötti eltérés

Mások kísérletei után [[Frederic Scott Archer]] dolgozta ki, és publikálta [[1851]]-ben. Az [[1850-es évek]]től az [[1880-as évek]]ig volt széles körű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a [[XX. század]] közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a [[dagerrotípia|dagerrotípiát]] és a [[talbotípia|talbotípiát]]. Helyébe a [[XIX19. század]] végén a [[zselatinos szárazlemez]] lépett. Pozitívanyagaként a [[kalotípia|talbotípiánál]] is használatos só(s)papírt és az [[albuminpapír]]t használták leggyakrabban.