Főmenü megnyitása

Módosítások

áthelyezés, külön fejezet
 
A két világháború közötti Magyarország hivatalos politikájának fő célkitűzése az 1920-as trianoni békeszerződés revíziója és a külpolitikai elszigeteltségből való kitörés volt, ennek érdekében [[Olaszok|olasz]], majd [[Németek|német]] segítséget remélt. Lehetőséget a nyitásra egyedül Olaszország kínált. Ennek eredménye lett 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés. A kisantant azonban egységes maradt, nem mutatott egyik fél sem hajlandóságot az engedményekre. Bár Magyarország Jugoszlávia esetében sem fogadta el a trianoni határokat, a kapcsolatai viszonylag jók voltak a délszláv állammal. Mihelyt Magyarország szorosabb kapcsolatra lépett Olaszországgal, a kapcsolatok elhidegültek.
 
== A két világháború közötti rendszer ideológiája ==
Az 1919–1920-ban megszülető [[Ellenforradalom|ellenforradalmi]], [[jobboldal]]i rendszer az előző két forradalommal szemben határozta meg önmagát (a Tanácsköztársaság létrejöttét számos történész nem tekinti forradalomnak), tehát az ellenforradalmiság a két világháború közötti rendszer önmeghatározása volt. Ugyanakkor a rendszer nem tért vissza a dualizmus korának uralkodó eszméihez, Tisza István [[Liberalizmus|liberális]] [[konzervativizmus]]ától is különbözött. A jobboldali politikai gondolkodók, mint a magyar belpolitikát konszolidáló [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] a századforduló liberális és baloldali ideológiáit tették felelőssé a történelmi Magyarország összeomlásáért, míg [[Szekfű Gyula]] ''Három nemzedék'' című munkájában a teljes 19. századot hanyatlástörténetként mutatta be, éppúgy kritizálva [[Kossuth Lajos|Kossuth]] „izgató tevékenységét”, mint a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korának liberalizmusát és (saját szóhasználatával) a századfordulón megerősödő „politikai destrukciót.”
 
Az 1920-as évek nemzeti függetlenségi (fajvédő) és keresztényszocialista, majd az 1930-as évek harmadik utas, illetve korporativista, a német és olasz rezsimet másoló vagy adaptáló törekvései – melyeket szélsőjobboldali gyűjtőnéven illetnek, jóllehet több képviselőjük kívül helyezte magát a hagyományos politikai spektrumon – a Horthy-korszak társadalmi viszonyait kritizálták és több kísérletet tettek tömegpártok szervezésére. Imrédy Béla 1938 szeptemberében megtartott beszédében kijelentette, hogy ''„forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet [...] a történelemben példaként fognak emlegetni mint a huszadik század nagy magyar csodáját.”'' Ugyanakkor a magyar konzervatívok továbbra is elutasították a forradalmi átalakulást követelő vagy baloldali elemeket tartalmazó gondolatokat (ezt mutatta többek között a nyilasmozgalom „zöld bolsevizmus” néven való emlegetése).
 
== A politikai élet újraszerveződése 1920-ban ==
Gömbös fajvédő múltja miatt a zsidósághoz kapcsolódó nézeteinek nyilvános felülvizsgálatára kényszerült. A pénzügy tekintetében az is megkönnyítette a dolgát, hogy [[1932]] nyarán a [[Lausanne]]-ban megtartott konferencián [[Magyarország]] jóvátételi kötelezettségeit eltörölték. Gömbös a kapcsolatok erősítésére törekedett [[Németország]]gal és [[Olaszország]]gal, valamint [[1934]]-ben felvette a kapcsolatot a [[Szovjetunió]]val. A német és az olasz kapcsolatok gazdasági sikert hoztak, azonban a [[Szovjetunió]] esetében nem sikerült kihasználnia a kapcsolatban rejlő lehetőségeket az ideológiai különbségek miatt.A gazdaságot fasiszta mintára korporatív (hivatásrendi) rendszerbe akarta kényszeríteni. Emellett igyekezett a kormánypárt Bethlen vezette mérsékeltebb köreit kiszorítani az országgyűlésből, amit jelzett [[Imrédy Béla]] és [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]] miniszterek eltávolítása is. [[1935]]-ben elérte, hogy a kormányzó feloszlassa a parlamentet, majd a csalásokban és terrorban ([[endrődi sortűz]]) bővelkedő választásokon igyekezett visszaszorítani az [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|FKgP]]-t, így a mandátumok 70%-át pártja szerezte meg az újjáalakuló parlamentben. Hatalmi ambícióit és egyéb törekvéseit mind a munkásságot képviselő szociáldemokrata, mind a kisiparosok és az állami alkalmazottak egy részét képviselő keresztényszocialista szakszervezetek is elutasították. Bethlen és köre kibuktatásával azonban Gömbös kivívta Horthy ellenszenvét is, a miniszterelnököt csak azért nem mondatta le a kormányzó, mert az halálos beteg volt, és [[1936]]-ban el is hunyt.
 
=== Társadalmi mozgalmak a 20-ashúszas és 30-asharmincas években ===
Az első világháborút Európa számos országában baloldali és nacionalista tömegmozgalmak kísérték. A frontról visszatérő katonák és elégedetlenkedő civilek forrongásai több államforma- és rezsimváltással jártak együtt, mint a kettős Monarchia megszűnése vagy az [[1918–19-es németországi forradalom]]. A háború és a forradalmak hosszú távú hatásai közé sorolható még a hivatásos katonatisztek politikai életbe való bekapcsolódása. Az első világháborút végigharcoló magyarországi katonatisztek többsége az [[Ellenforradalom|ellenforradalmi]], [[Legitimizmus|legitimista]] vagy [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt|fajvédő]] erők oldalán kapcsolódtak be a politikai életbe, illetve a [[második világháború]] magyar katonai elitje is az első világháborúban szocializálódott.
[[Fájl:Gombos Gyula Turul Szovetseg.jpg|bélyeg|300px|Gömbös Gyula miniszterelnök (középen) a Turul Szövetség vezetőivel 1934-ben (balján Végváry József Turul-fővezér)]]
 
[[Fájl:Gombos Gyula Turul Szovetseg.jpg|bélyeg|300px|Gömbös Gyula miniszterelnök (középen) a Turul Szövetség vezetőivel 1934-ben (balján Végváry József Turul-fővezér)]]
A két világháború közötti fiatal generációk jelentős részének gondolkodásmódját meghatározó jelenség volt a 30-as évek végére jobboldali radikális egyetemi szervezetből széles tömegmozgalommá fejlődött [[Turul Szövetség]]. Tagjainak száma elérte a 40 000-et. Nemzeti-konzervatív értékrendjével, trianoni revizionizmusával, a zsidóság visszaszorítását célzó antiszemitizmusával a korhangulat szerint nem szélsőséges szervezetnek, inkább széles körben elfogadott tömegegyesületnek számított, mely baloldali elemeket magába foglaló szociális és népi programjának köszönhetően számos későbbi nyilas, népi és kommunista irányzat alapítóinak gyűjtőhelyéül szolgált. Gömbös és Darányi miniszterelnöksége alatt a Turul közvetve befolyással volt a politikai döntésekre és történelmi folyamatokra is.<ref>Kerepeszki Róbert: ''A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban'', Máriabesnyő, 2012, Attraktor Kiadó</ref>
 
 
[[Imrédy Béla]], a Darányit követő miniszterelnök ([[1938]]–[[1939]]) – bár a létező mozgalmaktól és pártoktól külön úton – a szélsőjobb irányába sodródott (a „csodás forradalom” megvalósítása az általa alapított [[Magyar Élet Mozgalom]]ra várt volna). Az eseményeket nyugtalanul figyelő Teleki–Bethlen–Horthy-csoport végül [[1939]]-ben leváltotta a német érdekeknek megfelelően politizáló miniszterelnököt. Magyarázatként azt hozták fel, hogy egyik dédszülője zsidó származású. A sors fintora, hogy épp Imrédy alatt fogadták el az [[Zsidó holokauszt Magyarországon#Az első zsidótörvény|első zsidótörvény]]t, mely vallási alapon maximálta az egyes értelmiségi pályákon a zsidók létszámát, illetve ekkor terjesztették be a [[Második zsidótörvény|másodikat]], ami már nemzetiségi alapon szigorította az előző intézkedést.
 
== A két világháború közötti rendszer ideológiája ==
Az 1919–1920-ban megszülető [[Ellenforradalom|ellenforradalmi]], [[jobboldal]]i rendszer az előző két forradalommal szemben határozta meg önmagát (a Tanácsköztársaság létrejöttét számos történész nem tekinti forradalomnak), tehát az ellenforradalmiság a két világháború közötti rendszer önmeghatározása volt. Ugyanakkor a rendszer nem tért vissza a dualizmus korának uralkodó eszméihez, Tisza István [[Liberalizmus|liberális]] [[konzervativizmus]]ától is különbözött. A jobboldali politikai gondolkodók, mint a magyar belpolitikát konszolidáló [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] a századforduló liberális és baloldali ideológiáit tették felelőssé a történelmi Magyarország összeomlásáért, míg [[Szekfű Gyula]] ''Három nemzedék'' című munkájában a teljes 19. századot hanyatlástörténetként mutatta be, éppúgy kritizálva [[Kossuth Lajos|Kossuth]] „izgató tevékenységét”, mint a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korának liberalizmusát és (saját szóhasználatával) a századfordulón megerősödő „politikai destrukciót.”
 
Az 1920-as évek nemzeti függetlenségi (fajvédő) és keresztényszocialista, majd az 1930-as évek harmadik utas, illetve korporativista, a német és olasz rezsimet másoló vagy adaptáló törekvései – melyeket szélsőjobboldali gyűjtőnéven illetnek, jóllehet több képviselőjük kívül helyezte magát a hagyományos politikai spektrumon – a Horthy-korszak társadalmi viszonyait kritizálták és több kísérletet tettek tömegpártok szervezésére. Imrédy Béla 1938 szeptemberében megtartott beszédében kijelentette, hogy ''„forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat, amelyet [...] a történelemben példaként fognak emlegetni mint a huszadik század nagy magyar csodáját.”'' Ugyanakkor a magyar konzervatívok továbbra is elutasították a forradalmi átalakulást követelő vagy baloldali elemeket tartalmazó gondolatokat (ezt mutatta többek között a nyilasmozgalom „zöld bolsevizmus” néven való emlegetése).
 
== Jegyzetek ==
10 915

szerkesztés