„Az acélt megedzik” változatai közötti eltérés

1917-ben az [[Első világháború|I. világháború]] a vége felé közeledett, Ukrajnában, [[Sepetyivka|Sepetovka]] városában Pavel Korcsagint kicsapták az iskolából, mert összetűzésbe keveredett Vaszilij pópával. Pavka ezután mosogatófiúként dolgozott a település pályaudvarán lévő étteremben. A napi 24 órai munka (másnap 24 óra pihenő) megterhelő volt a gyermek számára. Egy egész napos szolgálat után egy újabb műszakra kényszerítették. Ekkor fáradtságában súlyos hibát követett el, amiért nagy verést kapott. Pável bátyja bosszút állt az öccsét ért sérelmen, de a fiúnak nem volt ott tovább maradása, később egy villanytelepen kapott munkát, fűtőmunkás lett. A német hadsereg bevonulása után a városka polgárai közül többen konfliktusba keveredtek a hódítókkal. A megszállók ellen vasutassztrájk robbant ki, az idősebb Korcsagin testvér többször is nehéz helyzetbe került. Pavel összebarátkozott a főerdész leányával, Tonyával. Egy idő után mindketten úgy érezték, hogy többről van szó, mint barátságról. Ukrajnában fellángolt a kíméletlen osztályharc, fehér, vörös és meghatározhatatlan árnyalatú csapatok (gyakran bandák) áradata özönlötte el a kormányzóságot. [[Szimon Vasziljovics Petljura|Petljura]] kalandor atamánjai uralták Sepetovka környékét, néha egymással is torzsalkodtak. Golub ezredes csapatai [[pogrom]]ot hajtottak végre a kisvárosban élő zsidók ellen. A peljuristák fosztogattak, gyilkolták az ellenszegülőket és az ártatlan embereket egyaránt. A városi munkások közül többen menedéket adtak az üldözötteknek. Pavel fegyvert szerzett, részt vett egy bolsevik fogoly barátjának a szöktetésében. A hatóságok egy gazdag gimnazista vallomása alapján elfogták a fiút, megkínozták és börtönbe zárták. Egy szerencsés véletlen következtében a rabok egy részének sikerült megszöknie. Pavel Tonyáéknál talált menedéket, de a várost hamarosan el kellett hagynia. Szergej Bruzzsak csatlakozott a peljuristákat elkergető vöröskatonákhoz. Hónapokkal később a Vörös hadsereg kiürítette Sepetovkát, a város a lengyel hadsereg kézébe került. Pavel is a lengyelek ellen harcolt a bolsevikok oldalán, majd [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Bugyonnij]] 1. lovashadseregéhez csatlakozott. A 17 éves fiú sok ütközetben kitüntette a magát, a [[Lviv|Lvov]] melletti csatában életveszélyes fejsebet kapott. Hosszú lábadozás után – fél szemére megvakulva – került ki a kórházból. A fehérlengyelek elleni harc véget ért, 1920 decemberében a béke következtében Sepetovka a Szovjet-Ukráné maradt, Pavel és Artyom hazatérhetett.

* '''Pavel Andrejevics Korcsagin''': A regény főszereplője. A [[Oroszországi polgárháború|polgárháborúban]] harcol a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevikok]] oldalán. Ő a szocialista realizmus egyik legfontosabb pozitív hőse.