„Medici Katalin francia királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
53. sor:
 
== Anyakirálynő ==
Amikor [[II. Henrik francia király|II. Henrik]] egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. [[II. Ferenc francia király|Ferenc]] a skót trón örökösének, [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriának]] volt a férje.<ref name="i">Herber Attila et al.: Történelem 1500–tól 1789–ig. 4. köt., Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000. 56. p.</ref> Férje halála után az özvegy Katalin feketével vonatta be szobájának falait, maga pedig ettől kezdve haláláig gyászruhát viselt, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Életet ettől kezdve a Valois-ház hatalmának megtartásáért vívott harc töltötte ki.
Amikor [[II. Henrik francia király|II. Henrik]] egy lovagi tornán elszenvedett sérülésébe belehalt, legidősebb fia csak 15 éves volt. [[II. Ferenc francia király|Ferenc]] a skót trón örökösének, [[I. Mária skót királynő|Stuart Máriának]] volt a férje.<ref name="i">Herber Attila et al.: Történelem 1500–tól 1789–ig. 4. köt., Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 2000. 56. p.</ref> Férje halálát követően szobájának falait feketével vonták be, maga pedig először öltötte fel gyászruháját, amely nélkül a későbbi nemzedékek el sem tudták képzelni. Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a [[protestáns]] [[Gabriel de Montgomery]]t ([[1530]] k.–[[1574]]). Kegyesnek akart mutatkozni a [[protestáns]]ok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte a grófot, azonban sosem bocsátott meg neki. [[Gabriel de Montgomery|Montgomery]] éveken át bolyongott mindenfelé a világban, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel megint Katalin kezébe került élete. [[Anglia|Angliáért]] harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával kapitulálnia (feltétel nélküli megadás) kellett. Azt ígérték, hogy megkímélik életét, de Katalin elfogatta, [[Párizs]]ba vitette, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Place de Gréve–en felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony kitartóan tudott várni a bosszú beteljesedésére.<ref name="j">Watson, F.: i.m. 191–192. p.</ref> [[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]] [[1560]]. [[december 5.|december 5-i]] halála után [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] néven tízéves öccse lesz anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály [[Chenonceau]]–ban volt és anyja féltékenyen őrködött felette; vezérelve a maga és a [[Valois-ház|Valois]]–k hatalmának megóvásától. Mint régens, politikai célja az, hogy a vallási konfliktusokon ([[1562]]. [[március 1.]]) felülemelkedve nemzeti egységet hozzon létre. Kormányzása azonban politikai intrikákban merül ki, és akaratát képtelen a vallási és feudális csoportosulásokra rákényszeríteni.<ref name="k">http://www.mult-kor.hu/szulinapon.php – URL hozzáférés</ref> A vallási kérdés azonban politikai és hatalmi kérdésekkel fonódott össze. Mindkét tábor (a [[Bourbon-ház|Bourbon]]–család és a lotaringia-i hercegi ház leszármazottai) befolyása alá akarta vonni a királyi hatalmat, és meg akarta növelni a saját rendi önállóságát. A régens Medici Katalin pedig egyik párt túlsúlyát sem akarta elfogadni a királyi hatalom felett, ezért igyekezett bármelyik megerősödése esetén a másikat kijátszani ellene. A környező államok is bekapcsolódtak a küzdelembe: a spanyolok a [[katolikus]]okat, [[Anglia]] s még néhány protestáns német állam pedig a [[hugenotta|hugenottákat]] támogatta. Az [[1570]]-es, [[Saint-germaini béke (1570)|saint-germaini egyezséget]] követően [[Gaspard de Coligny]] admirális a királyi udvarba került, s elnyerte a király bizalmát. Ennek birtokában nagy terveket szőtt, [[Franciaország]] külső helyzetének megváltoztatására, valamint a spanyol veszély leküzdésére. Az admirális befolyásának növekedése azonban újabb fordulatot eredményezett. Az anyakirályné sokallotta [[Gaspard de Coligny|Coligny]] hatalmát, [[Párizs]] népe pedig sérelmesnek tartotta a [[hugenotta|hugenották]] jelenlétét. Medici Katalin beleegyezett leányának, [[Valois Margit francia királyné|Margit hercegnőnek]] és az ifjú [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriknek]] házasságába, az esküvői ünnepségek alatt azonban – [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan Éjszakáján]], [[1572]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-áról]] [[augusztus 24.|24]]–ére virradó éjjel – a [[Guise]]–ekkel újra szövetségre lépett Katalin [[katolikus]] hívei és a felizgatott párizsi tömeg megrohanta és lemészárolta a [[hugenotta|hugenottákat]]. [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriket]] és az ifjabb [[I. Henri de Bourbon-Condé|Condét]] elfogták a [[Louvre]]–ban és a [[katolikus]] hitre való áttérésre kényszerítették. [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] [[1574]]-ben meghalt, a trónt öccse – [[III. Henrik francia király|III. Henrik]] – foglalta el. Időközben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] megszökött [[Párizs]]ból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely [[1577]]-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget. [[Fájl:Anjou 1570louvre.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[III. Henrik francia király]] ([[1570]] k.)]] A vallásháború ezután [[1586]]-ban a trónöröklés problémája miatt újult ki. [[1584]]-ben ugyanis meghalt a király utolsó öccse ([[Valois Ferenc|Hercule Ferenc]]), s mivel [[III. Henrik francia király|III. Henriknek]] nem volt gyermeke, a trón jogszerű örököse a legközelebbi rokon, a [[protestáns]] [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] lett. (Henrik édesanyja nem más volt, mint III. Johanna navarra-i királynő, Medici Katalin egyik ősellensége. Állítólag Johanna rejtélyes körülmények között, hirtelen halt meg, és sokak szerint Katalin ölette meg. Johanna édesanyja Valois Margit francia királyi hercegnő volt, V. Károly francia király egyik leszármazottja. Egyesek szerint Katalin azt tervezte, hogy miután lánya hozzámegy Navarra-i Henrikhez, megmérgezteti a férfit, hogy özvegye, Margit révén Franciaországhoz csatolhassák a rendkívül értékes Navarrai Királyságot.)<ref name="l">Herber A. et al.: i.m. 57-58. p.</ref>
 
Katalin szabadon bocsátotta férje gyilkosát, a [[protestantizmus|protestáns]] [[Gabriel de Montgomery]]t (1530 k. – 1574). Kegyesnek akart mutatkozni a [[protestáns]]ok iránt és eleinte megelégedett annyival, hogy száműzte őt, de valójában sosem bocsátott meg neki. Montgomery gróf éveken át bolyongott Európában, de a szerencsétlen kimenetelű viadal után tizenöt évvel ismét Katalin kezére került. [[Angol Királyság|Angliáért]] harcolt, de vitéz védekezés után tizedmagával [[kapituláció|kapitulálnia]] kellett. Azt ígérték, megkímélik életét, de Katalin elfogatta, [[Párizs]]ba hozatta, ahol hazaárulásért halálra ítéltette és a Gréve téren felnégyeltette és lefejeztette. Ez az asszony kitartóan tudott várni bosszúja beteljesedésére.<ref name="j">Watson, F.: i.m. 191–192. p.</ref>
 
[[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]] [[1560]]. [[december 5.|december 5-i]] halála után [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] néven tízéves öccse lett anyja gyámkodásával az új francia király. A beteges gyermekkirály [[Chenonceau]]–ban lakott és anyja féltékenyen őrködött felette; vezérelve a maga és a [[Valois-ház|Valois]]–k hatalmának megóvásától. Mint [[régens]], politikai célja az, hogy a vallási konfliktusokon ([[1562]]. [[március 1.]]) felülemelkedve nemzeti egységet hozzon létre. Kormányzása azonban politikai intrikákban merül ki, és akaratát képtelen a vallási és feudális csoportosulásokra rákényszeríteni.<ref name="k">http://www.mult-kor.hu/szulinapon.php – URL hozzáférés</ref> A vallási kérdés azonban politikai és hatalmi kérdésekkel fonódott össze. Mindkét tábor (a [[Bourbon-ház|Bourbon]]–család és a lotaringiai hercegi ház leszármazottai) befolyása alá akarta vonni a királyi hatalmat, és meg akarta növelni a saját rendi önállóságát. A régens Medici Katalin pedig egyik párt túlsúlyát sem akarta elfogadni a királyi hatalom felett, ezért igyekezett bármelyik megerősödése esetén a másikat kijátszani ellene. A környező államok is bekapcsolódtak a küzdelembe: a spanyolok a [[Római katolikus egyház|katolikusokat]], [[Angol Királyság|Anglia]] és néhány protestáns német állam pedig a [[hugenották]]at támogatta. Az [[1570]]-es, [[Saint-germaini béke (1570)|saint-germaini egyezséget]] követően [[Gaspard de Coligny]] admirális a királyi udvarba került, s elnyerte a király bizalmát. Ennek birtokában nagy terveket szőtt, [[Francia Királyság|Franciaország]] külső helyzetének megváltoztatására, valamint a spanyol veszély leküzdésére.
 
Az admirális befolyásának növekedése azonban újabb fordulatot eredményezett. Az anyakirályné sokallotta [[Gaspard de Coligny|Coligny]] hatalmát, [[Párizs]] népe pedig sérelmesnek tartotta a [[hugenották]] jelenlétét. Medici Katalin beleegyezett leányának, [[Valois Margit francia királyné|Margit hercegnőnek]] és az ifjú [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriknek]] házasságába, az esküvői ünnepségek alatt azonban – [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan Éjszakáján]], [[1572]]. [[augusztus 23.|augusztus 23-áról]] [[augusztus 24.|24]]–ére virradó éjjel – a [[Guise-ház|Guise-ekkel]] újra szövetségre lépett Katalin katolikus hívei és a felizgatott párizsi tömeg megrohanta és lemészárolta a [[hugenoták]]at, végeztek Coligny admirálissal is. [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henriket]] és az ifjabb [[I. Henri de Bourbon-Condé|Condét]] elfogták a [[Louvre]]–ban és a [[Római katolikus egyház|katolikus]] hitre való áttérésre kényszerítették. [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] [[1574]]-ben meghalt, a trónt öccse – [[III. Henrik francia király|III. Henrik]] – foglalta el. Időközben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] megszökött [[Párizs]]ból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely [[1577]]-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget.
 
[[Fájl:Anjou 1570louvre.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[III. Henrik francia király]] ([[1570]] k.)]]
A vallásháború ezután [[1586]]-ban a trónöröklés problémája miatt újult ki. [[1584]]-ben ugyanis meghalt a király utolsó öccse ([[Valois Ferenc|Hercule Ferenc]]), s mivel [[III. Henrik francia király|III. Henriknek]] nem volt gyermeke, a trón jogszerű örököse a legközelebbi rokon, a [[protestáns]] [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] lett. (Henrik édesanyja [[III. Johanna navarrai királynő]] volt, Medici Katalin egyik ősellensége. Állítólag Johanna rejtélyes körülmények között, hirtelen halt meg, és sokak szerint Katalin ölette meg. Johanna édesanyja [[Angoulême-i Margit navarrai királyné|Valois Margit francia királyi hercegnő]] volt, [[V. Károly francia király]] egyik leszármazottja. Egyesek szerint Katalin azt tervezte, hogy miután leánya hozzáment Navarrai Henrikhez, megmérgezteti a férfit, hogy özvegye, [[Valois Margit francia királyné|Valois Margit]] – Katalin leánya – révén Franciaországhoz csatolhassa a rendkívül értékes Navarrai Királyságot.)<ref name="l">Herber A. et al.: i.m. 57-58. p.</ref>
 
== Címei és titulusai ==