„Vörös Hadsereg Frakció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
en→de |
link |
||
8. sor:
Kezdetben, az [[1970-es évek]] elején a német fiatalok jelentős része szimpatizált a mozgalommal, az elveivel egyetértett, később azonban az egyre durvuló módszerek miatt támogatásuk egyre csökkent. A RAF-ot külföldről is támogatták, elsősorban a [[Állambiztonsági Minisztérium (NDK)|keletnémet titkosszolgálat]] és [[Arabok|palesztin]] szélsőségesek.{{refhely|Britannica}}
Célpontjaik általában az államapparátus emberei voltak ügyészek, gyáriparosok és bankvezetők. Módszereik egyre könyörtelenebbek lettek, a kinézett célpontok testőreit és a rendőröket habozás nélkül gyilkolták meg. Mivel szerintük a [[Vietnami háború|vietnami amerikai bombázások]] az imperializmus lényegét testesítették meg, előszeretettel támadtak Németországban
1972-ben a rendőrség sikerrel lépett fel ellenük és letartóztatott vezetőinek pere 1975-ben kezdődött meg. Eközben megszerveződött a terrorszervezet második generációja, amely véres akciókkal sikertelenül próbálta meg elérni fogvatartott vezetőinek szabadon bocsátását. Miután balul sült el az ehhez csatlakozó palesztin gépeltérítési kísérlet, a börtönben lévő vezetők öngyilkosságot követtek el 1977. október 18-án.{{refhely|Hartford}}{{refhely|Academia}}
26. sor:
Egy év múlva, 1968. április 11-én egy antikommunista meggyőződésű fiatalember, [[Josef Bachmann]] a nyílt utcán fejbe lőtte Rudi Dutschkét. Ettől kezdve megszaporodtak az erőszakos megmozdulások.{{refhely|Britannica}} Ulrike Meinhof a ''Konkret'' című lapban a merénylet után azt fejtegette, hogy az erőszakra hasonló eszközökkel kell válaszolni.{{refhely|Meinhof}}
A baloldali diákok általában harcoltak a tekintélyelvűség ellen, és többségük a vietnami háború miatt Amerika-ellenes lett. A demonstrációkon gyakran skandálták a vietnami kommunista vezető, [[Ho Si Minh]] nevét. Fő ellenségük azonban a kancellár, a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] korábbi tagja, [[Kurt Georg Kiesinger]] által megszemélyesített régi rend volt. [[Günter Wallraff]] később így beszélt erről: ''„Bűnözők nemzedéke irányította a társadalmat a háború után, és senki nem beszélt arról, mit tettek. (…) Úgy éreztük, valami drámainak kell történnie.”''{{refhely|DW}}
== A RAF első akciói ==
[[Fájl:Terrace Club Frankfurt Germany 1972 V. Corps.png|300px|bélyegkép|jobbra|<center>A frankfurti Terrace Club a támadás után</center>]]
A Vörös Hadsereg Frakció első erőszakos akcióját 1968. április 2-án követte el, amikor négy tagja – Andreas Baader, Gudrun Ensslin, [[Thorwald Proll]] és [[Horst Söhnlein]]{{refhely|Academia}} – felgyújtott két [[Frankfurt am Main|frankfurti]] áruházat. Két nap múlva elfogták őket.{{refhely|Academia}} A bíróság előtt [[Andreas Baader]] és barátnője, [[Gudrun Ensslin]] azt mondta, hogy a [[vietnami háború]] elleni tiltakozásként követték el tettüket. Elítélték őket, de a másodfokú tárgyalásig szabadlábra kerültek, ám Baadert 1970. április 4-én ismét letartóztatták. Akkorra már ügyvédjükkel, Horst Mahlerrel, aki az ezredforduló után a neonácikhoz csatlakozott, megkezdték egy városi gerillacsoport szervezését.{{refhely|Academia}}
1970. május 14-én a szervezet felfegyverzett tagjai kiszabadították Baadert, akit azért szállítottak át a Német Központi Társadalomtudományi Intézetbe, hogy [[Ulrike Meinhof]] újságíró interjút készítsen vele.{{refhely|Academia}} Meinhof a többiekkel együtt illegalitásba vonult, és a szervezet első számú ideológusa lett.{{refhely|BBC}} Az akcióban az intézmény egyik dolgozója súlyosan megsérült.{{refhely|Academia}}
62. sor:
A terrorszervezet korábbi támadásaitól eltérő új irányvonal Jürgen Ponto, a [[Dresdner Bank]] vezetőjének frankfurti meggyilkolásával folytatódott július 30-án. A RAF célpontjai az államapparátus és a gazdasági szektor kulcsfigurái lettek. Szeptember 3-án bombát robbantottak a szövetségi ügyész hivatalában, hogy elérjék a börtönben tartott RAF-tagok izolálásának megszüntetését. Szeptember 5-én [[Hanns-Martin Schleyer elrablása és meggyilkolása|elrabolták]] Hanns-Martin Schleyert, a gyáriparosok szövetségének elnökét, a kíséretében lévő rendőröket pedig agyonlőtték. Schleyer szabadon bocsátásáért a bebörtönzött RAF-terroristák elengedését követelték. A rendőrség soha korábban nem látott erőkkel kereste a gyárost, de nem sikerült a nyomára bukkannia.{{refhely|Hartford}}
Október 13-án palesztin radikálisok eltérítették a [[Mallorca|Mallorcából]] Frankfurtba tartó Lufthansa-gépet [[Róma|Rómába]]. Azt követelték, hogy a hatóságok engedjenek szabadon tizenegy német és két palesztin terroristát. Utóbbiakat [[Isztambul]]ban tartották fogva. A RAF közleményben támogatta az akciót. A gép később [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]], [[Bahrein]]be és [[Dubaj]]ba, majd [[Mogadishu]]ba repült a német túszokkal. Utolsó állomásukon a terroristák agyonlőtték a gép kapitányát. Miközben a repülőgép újabb és újabb helyekre repült, [[Hans-Jürgen Wischnewski]] külügyminiszter több országot ([[Algéria]], [[Jemen]], [[Líbia]] és [[Irak]]) is megpróbált meggyőzni arról, hogy fogadják be a szabadon engedni tervezett terroristákat.
A hírek hatására Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe október 18-án öngyilkos lett. Baader és Raspe az ügyvédjük által becsempészett [[FÉG]]-pisztolyt, Ensslin kötelet használt. Irmgard Moeller túlélte öngyilkossági kísérletét, és később azt állította, megszúrták. Az ügyvéd nem tudott róla, hogy egyik RAF-szimpatizáns alkalmazottja fegyvert rejtett el az iratai között.{{refhely|Academia}} Másnap Schleyer elrablói megölték túszukat, és egy autó csomagtartójában hagyták a holttestet.{{refhely|BBC}}
128. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Németország|-|politika}}
[[Kategória:Németország történelme]]
| |||