A '''román [[Gasztronómia|konyhaművészetet]]''' a [[románok|románság]] [[földrajzFöldrajztudomány|földrajzi]]i helyzete határozza meg, az, hogy [[Közép-Európa]] és [[Délkelet-Európa]] határrégiójában helyezkedik el. Ezért [[szintézis]]ét képezi különféle étkezési szokásoknak. A [[19. század]]ig összegyűjtött [[Dákok|dák]], [[Ókori Róma|római]], [[Szláv népek|szláv]], [[Bizánci Birodalom|bizánci]], [[Török konyhaművészet|török]], [[Balkán-félsziget|balkáni]] ([[Görögök|görög]], [[Bolgár konyhaművészet|bolgár]], [[Szerbek|szerb]]) és [[Lengyel konyhaművészet|lengyel]] elemeket, [[Erdély]]ben [[Német konyhaművészet|németet]] és [[Magyar konyhaművészet|magyart]] is, majd a 19. század közepétől kezdve ezekhez hozzáadott [[Olasz konyhaművészet|olasz]], a [[Francia konyhaművészet|francia]] vagy az [[Angolok|angol]] gasztronómiát.<ref name="druga_143">Drugă – Morărașu 2012, 143. o.</ref> Az is fontos tényezője a román étkezési szokásoknak, hogy még a [[20. század]] elején is a románok legnagyobb része [[falu]]n élt, és [[mezőgazdaság]]gal meg [[állattartásÁllattenyésztés|állattartással]]sal foglalkozott, ezért ma is általánosak a régi [[paraszt]]i étkezés egyes elemei.<ref>Drugă – Morărașu 2012, 142. o.</ref>
