„Román konyhaművészet” változatai közötti eltérés

[[Ókor]]i forrásokból kitűnik, hogy a dákok [[étel]]ei között jelentős helye volt a [[tej]]nek, amint azt [[Hérodotosz]] megjegyezte,<ref>Djuvara 2007, 257. o., idézi Drugă – Morărașu 2012, 142. o.</ref> bár nem készítettek sem [[tejföl]]t, sem [[vaj]]at, sem [[sajt]]ot. [[Tiberius Flavius]], aki római követként járt [[Decebal]] dák [[király]]nál [[106]]-ban, és akit parázson sült [[borjú]]hússal, sült [[vadgalambGalambfélék|vadgalambbal]]bal, nyárson sült vadhússal, [[méz]]zel, erős [[borBor (ital)|borokkal]]okkal, [[körte|körtével]], [[szőlő]]vel és [[Nemes alma|almával]] vendégeltek meg, ezen egyszerű étkek alapján is [[barbárok]]nak tekintette a dákokat. Használták ugyan a [[Fejes káposzta|káposztát]], a [[spenótSpenót (növényfaj)|spenótot]]ot és a [[mustármag]]ot, de [[Főzés|főtt]] ételekként csak a [[köles]]kását, a [[hajdina]]kását és a [[búza]]kását ismerték. Az utóbbit a [[Temetkezés|temetéseket]] kísérő bőséges lakomákon ették. A ''colivă'' néven ismert búzakását ma is szokták enni a románok temetések után. Nagy borivók is voltak. [[Élelmiszer]]eket úgy tartósítottak, hogy füstölték, [[Konyhasó|sózták]] vagy sós lében tartották kunyhókban és [[barlang]]okban.<ref name="ggr_12">GGR 2004, 12. o.</ref>