„Rákosi Szidi” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox cseréje Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
a +{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
48. sor:
==Élete==
Kremsner János és Vogel Anna leánya, édesapja családi nevét 1867-ben gyermekeivel együtt változtatta Rákosira.
Rákosi Szidi 1867-ben a [[Budai Népszínház]]ban kezdte pályáját. A színiakadémiát 1870-ben végezte el. 1870–1872 között a [[Nemzeti Színház]] tagja. 1873. április 13-án, [[Beöthy Zsolt
1909-ben a Nemzeti Színház örökös tagja, 1928-ban pedig tiszteletbeli tagja lett. Szerepelt magánszínházakban is, 1917-ben a [[Magyar Színház]], 1920-ban a [[Vígszínház]]ban. Pályája kezdetén hősnő- és naivaszerepeket játszott, de igazi hangját a komikai és a nagymama szerepkörben találta meg.
[[1892]]-től színészképző iskolát vezetett, melyben magyar színésznemzedékeket nevelt a színpad számára. [[1895]]. [[február 8.|február 8-án]] kérvényt nyújtott be a főváros tanácsához, hogy egy polgári színházat alapíthasson. Az új színház, a Magyar Színház nevet kapta. A színház építéséhez szükséges telket 1896. február 10-én, Rákosi Szidi sógora, Evva Lajos vásárolta meg.
''„Budapest székesfőváros VII. kerületében … a kor igényeinek megfelelő színházat építeni, vagy bérlet útján, vagy saját kezelésben a részvénytőke nyereséges kamatoztatása céljából … értékesíteni”'' részlet a Magyar Színház Részvénytársaság 1896. szeptember 14-én tartott alakuló közgyűlésének alapszabályából.
A színészgenerációkat felnevelő Rákosi Szidi Budapesten, 83 esztendős korában, magányosan távozott az élők sorából.
''„Elment a nagyasszony, akiről az élet árnyakat növesztő alkonyatában már rég nem lehetett tisztán látni: élő ember-e még, vagy már szobor? Gondolatban sok-sok évvel ezelőtt már talapzatra állítottuk, és koszorút helyeztünk a lába elé. Pedig Rákosi Szidi olyan elevenen élt, mozgott, beszélt, mosolygott köztünk, hogy most, amikor nincs, egész valószínűtlennek tetszik az elmúlása… ha látunk egy gesztenyés kofát, egy hárászkendős parasztasszonykát, egy méltóságos agg dámát ódon csipkével és lorgnonnal, egy szatyorral eltipegő szegény asszonyt vagy egy régi családi faliképről letekintő szigorú nénit, önkénytelenül az ötlik fel: ni éppen olyan, mint Rákosi Szidi! …Olyan volt, mint a népmesékben azok a pici öreganyók, akik rőzsét szednek az erdőn, vagy az országúton görcsös botra támaszkodva cipekednek nehéz batyuikkal… Most Szidi mama is megtért az ő egyetlen hatalmas fiához. …a Nagymama színpadi ruhájában temették el. Elment a Nagymama a magyar színészet virágoskertjéből, ahol olyan sokáig nevelt, palántázott, kertészkedett. Nem lehet annyi rózsát, violát, muskátlit, árvácskát hordani a sírjára, amennyit megérdemel…”'' Emőd Tamás (Színházi Élet, 1935. 44. sz.).
87. sor:
{{A Nemzeti Színház örökös tagjai}}
{{Színészeti Tanoda 1870-ben oklevelet szerzett hallgatói}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Rakosi Szidi}}
|