„Aszkorbinsav” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
62. sor:
 
== Előállítása ==
Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C<sub>6</sub>H<sub>8</sub>O<sub>6</sub>), és hexuronsavnak nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett, melybôlmelyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvbôlprésnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elôelő. 1932-ben Szent-Györgyi – és tôletőle függetlenül ''J.Josef Tillmans'' – a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin gyártás módszerét is kidolgozták.(Nobel-díját részben ezért kapta , 1937-ben.)
 
A C-vitamin első szerkezetbizonyító szintézisét két kutatócsoport ([[Tadeus Reichstein]] és munkatársaik, illetve Haworth, Hirst és munkatársaik) egyidejűleg valósította meg, elvileg azonos módon. Ez a szintézis L-[[xilóz]]ból indult ki, amit L-xiloszonná alakítottak. Ezt nyomnyi mennyiségű [[kálium-cianid]]ot tartalmazó [[hidrogén-cianid]]dal imino-L-aszkorbinsavvá alakították (ez a termék az L-xiloszon és a hidrogén-cianid reakciójában képződő L-xiloszon-ciánhidrin átrendeződése során képződött). Az imino-L-szorbinsav savas hidrolízisével nyerték az L-aszkorbinsavat. Ez a szintézis ma már nem használatos, mivel a hozam gyenge, és az alapanyag, az L-xilóz drága. Ez a szintézis csak azért volt fontos, mert szerepet játszott az L-aszkorbinsav szerkezetének felderítésekor.