„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
Kuglófember (vitalap | szerkesztései)
bővítések főleg az ősnyelvkutatás jelen állásának kapcsán (forrásokat ld. a szövegben)
1. sor:
A nyelvészetben ma legelfogadottabb álláspont alapján a [[magyar nyelv]] az [[uráli nyelvcsalád]]ba, azon belül a [[finnugor nyelvek]] csoportjába tartozik; a [[finnugor nyelvrokonság]] elméletét fogadja el a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is. Azonban az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői több, mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott bizonyítékot sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye is tisztázatlan.<ref>[[Ago Künnap|KÜNNAP, Ago]]: Possible Language Shifts in the Uralic Language Group http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html</ref><ref>ZIMONYI István: A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. 2012. http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html</ref><ref>AGOSTINI, Paolo: LANGUAGE RECONSTRUCTION – APPLIED TO THE URALIC LANGUAGES. http://hrcak.srce.hr/file/161182</ref> Az idők során a magyar nyelv rokonságára vonatkozóan a különféle uráli/finnugor elméleteken kívül több alternatív elméletet is megfogalmaztak.
 
A finnugor nyelvrokonság ellenzői két fő probléma miatt keresnek alternatív megoldásokat.
#Egyfelől a nyelvi rokonság és a nép története nem azonosítható egymással. Így az uráli és finnugor őshaza önmagában csak a nyelv kialakulásának helyszíne, mégis a finnugor nyelvrokonság elméletének keretein belül a magyarok mint nép uráli eredetét is tanítják. Az alternatív elméletek szerint a magyar népet alkotó etnikumok legnagyobb részének semmilyen uráli kapcsolata nincs (genetikailag, régészetileg, nyelvészetileg), így a finnugor nyelvcsalád kialakulása csak nyelvcsere, felülrétegződés vagy közlekedőnyelv létével magyarázható.
#A másik fontos tényező, hogy a magyar nyelv ugyan mutat nyelvszerkezeti és szókincsi egyezéseket a finnugor nyelvekkel, de legalább olyan jelentős és alaprétegbeli kapcsolatai vannak más nyelvcsaládokkal, így például a török nyelvekkel is. Az alternatív elméletek szerint a finnugor kapcsolat nem régebbi, mint a más kapcsolatok, vagy a finnugor nyelvű népek éppen a magyaroktól vették át saját nyelveiknek azt a rétegét, amelynek alapján ma a finnugor nyelvek közé sorolhatók.
 
A különböző alternatív elméletek a magyar nyelvet számos más élő és holt nyelvvel (pl. török nyelvek, sumer, kabard, japán, kelta, kínai, stb.) próbálják rokonítani. A finnugor nyelvrokonság és az alternatív elméletek közti látszólagos ellentmondást az ősnyelvkutatás oldhatja fel. Ilyenek a nyelvészek többsége által (főleg kronológiai, mintsem nyelvészeti okokból) <ref>[http://finnugor.elte.hu/?q=fgrie Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában]</ref> vitatott makronyelvcsalád-elméletek, ezek alapján a magyar nyelv az [[urál-altaji nyelvcsalád|urál-altaji]] makrocsaládba sorolható be, amely az [[eurázsiai nyelvcsalád|eurázsiai makrocsaládba]], tágabban a [[nosztratikus nyelvcsalád|nosztratikus makrocsaládba]] tartozik. A gyöknyelvészek szintén azt feltételezik, hogy a magyar nyelv számos rokonítási kísérlete olyan ősi gyökökön alapul, amelyek közösek a magyar nyelv (illetve annak őse), valamint számos, a magyar nyelvvel az alternatív elméletek által rokonítani próbált nyelv őse (így pl. a héber vagy a sumer, amelyek szerintük szintén gyöknyelvek) között.
 
== A magyar nyelv alternatív rokonításának története ==
11 ⟶ 13 sor:
Az alternatív elmélet hívei előszeretettel állítják be politikai vagy nemzetellenes töltéssel rendelkezőnek a finnugor elméletet. Gyakran hivatkoznak [[Trefort Ágoston]] egy idézetére. Eszerint Trefort [[1877]]-ben – mint vallásügyi és oktatási miniszter, sőt [[1874]]-től az MTA igazgatója – a következőket nyilatkozta: „Én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát.”
 
Az idézet először Hary Györgyné 1976-os, a Valóság c. cikkében jelent meg. Hary Györgyné nem jelölte meg forrását (ha az egyáltalán létezett), így az idézet létezését semmi nem erősíti meg.<ref>[http://toriblog.blog.hu/2010/12/07/hamis_e_a_nemzetveszto_trefort_idezet Töriblog.hu - Hamis-e a nemzetvesztő Trefort-idézet?]</ref> Marton Veronika kutatásai alapján az idézet már id. Verrasztó József 1967 júliusában, Kolozsvárt kelt levelében is felbukkan, azonban az eredeti forrást ez a levél sem említi meg. .<ref>[http://martonveronika.blog.hu/2014/11/05/a_sumir_nyelvvita_es_az_elozmenyei Marton Veronika: A sumir nyelvvita és az előzményei - I. rész]</ref>
 
[[Zsirai Miklós]] ''Őstörténeti csodabogarak'' című munkájában (1943) felsorolja, hogy a magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel egyeztették:
[[héber nyelv|héber]], [[egyiptomi nyelv|egyiptomi]], [[sumer nyelv|sumer]], [[etruszk nyelv|etruszk]], [[hettita nyelv|hettita]], [[baszk nyelv|baszk]], [[Újperzsa nyelv|perzsa]], [[pelazg nyelv|pelazg]], [[ógörög nyelv|görög]], [[kínai nyelv|kínai]], [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]], [[angol nyelv|angol]], [[tibeti nyelv|tibeti]], [[tamil nyelv|tamil]], [[korják nyelv|korják]], [[kamcsadál nyelv|kamcsadál]], [[jukagir nyelv|jukagir]], [[japán nyelv|japán]], [[ajno nyelv|ajno]], [[Dravida nyelvcsalád|dravida]], [[maori nyelv|maori]], [[magar nyelv|magar]], [[csin nyelv|csin]], [[lepcsa nyelv|lepcsa]], [[dafla nyelv|dafla]], [[abor-miri nyelv|abor-miri]], [[khasszi nyelv|khasszi]], [[mikir nyelv|mikir]], [[munda nyelv|munda]], [[gondi nyelv|gondi]], [[örmény nyelv|örmény]], [[bodó nyelv|bodó]], [[kocs nyelv|kocs]], [[garo nyelv|garo]], [[kacsari nyelv|kacsari]], [[manipur nyelv|manipur]], [[teluga nyelv|teluga]], [[migal nyelv|migal]], [[brahui nyelv|brahui]], [[tapka nyelv|tapka]], [[manyók nyelv|manyók]], [[szokpa nyelv|szokpa]], [[hórpa nyelv|hórpa]], [[szerpa nyelv|szerpa]], [[szunvár nyelv|szunvár]], [[garung nyelv|garung]], [[rodong nyelv|rodong]], [[csuruszja nyelv|csuruszja]], [[kulungya nyelv|kulungya]], [[bahingya nyelv|bahingya]], [[lehorong nyelv|lehorong]], [[szangpang nyelv|szangpang]], [[dumi nyelv|dumi]], [[bután nyelv|bután]], [[kamu nyelv|kamu]], [[humi nyelv|humi]].
 
Habár Zsirai ezeket „csodabogaraknak” nyilvánítja, a makrocsaládokban vagy az ősenylvekből való leszármazásban való gondolkodás alapján ezen egyeztetések egy része korántsem biztos, hogy alaptalan.
[[héber nyelv|héber]], [[egyiptomi nyelv|egyiptomi]], [[sumer nyelv|sumer]], [[etruszk nyelv|etruszk]], [[hettita nyelv|hettita]], [[baszk nyelv|baszk]], [[Újperzsa nyelv|perzsa]], [[pelazg nyelv|pelazg]], [[ógörög nyelv|görög]], [[kínai nyelv|kínai]], [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]], [[angol nyelv|angol]], [[tibeti nyelv|tibeti]], [[tamil nyelv|tamil]], [[korják nyelv|korják]], [[kamcsadál nyelv|kamcsadál]], [[jukagir nyelv|jukagir]], [[japán nyelv|japán]], [[ajno nyelv|ajno]], [[Dravida nyelvcsalád|dravida]], [[maori nyelv|maori]], [[magar nyelv|magar]], [[csin nyelv|csin]], [[lepcsa nyelv|lepcsa]], [[dafla nyelv|dafla]], [[abor-miri nyelv|abor-miri]], [[khasszi nyelv|khasszi]], [[mikir nyelv|mikir]], [[munda nyelv|munda]], [[gondi nyelv|gondi]], [[örmény nyelv|örmény]], [[bodó nyelv|bodó]], [[kocs nyelv|kocs]], [[garo nyelv|garo]], [[kacsari nyelv|kacsari]], [[manipur nyelv|manipur]], [[teluga nyelv|teluga]], [[migal nyelv|migal]], [[brahui nyelv|brahui]], [[tapka nyelv|tapka]], [[manyók nyelv|manyók]], [[szokpa nyelv|szokpa]], [[hórpa nyelv|hórpa]], [[szerpa nyelv|szerpa]], [[szunvár nyelv|szunvár]], [[garung nyelv|garung]], [[rodong nyelv|rodong]], [[csuruszja nyelv|csuruszja]], [[kulungya nyelv|kulungya]], [[bahingya nyelv|bahingya]], [[lehorong nyelv|lehorong]], [[szangpang nyelv|szangpang]], [[dumi nyelv|dumi]], [[bután nyelv|bután]], [[kamu nyelv|kamu]], [[humi nyelv|humi]]
 
Az alternatív nyelvelméletek inkább követik a multidiszciplináris elvet, mivel figyelembe veszik a régészet és a történettudomány eredményeit is. A nyelvészet ebben az esetben a történelem segédtudománya, és a helyén kell kezelni. Az alternatív elméletek szerint ha egy nyelvelmélet olyan dolgot állít, amely történetileg nem igazolható, akkor a nyelvelmélet helytelen, nem a történettudomány.
26 ⟶ 28 sor:
Valójában már a finnugor nyelvészetben is két irányzat létezik, az egyik szerint vannak az ősi finnugor nyelvek, és ebből alakult ki minden mai finnugor nyelv. A másik szerint a finnugor nyelvek az ugor nyelvcsalád egyik ágát képviselik, és a magyar nyelv nem az ugor nyelvek finnugor ágába, hanem az obi-ugor ágába tartozik.
 
Az alternatívák elsődleges kiindulási alapja, hogy elvetik a finnugor nyelvek felé mutató nyelvi kapcsolat alaprétegbeliségét (vagy legalábbis annak kizárólagosságát, vitatjákutalva arra, hogy szerintük pontosan ugyanazok a szavak más nyelvcsaládokkal is rokonok), esetleg az átvételek irányát és/vagy a nyelvfejlődési modellt vitatják. Az alternatív elméletek szerint az ugor nyelvcsalád (vagy finnogurfinnugor vagy ural-altáji) a közös szókincséhez egy közlekedő nyelven keresztül jutottis juthatott, amely közlekedő nyelv alapja a magyar nyelv őse is lehetett. Mindenesetre a magyarban találhatók meg legnagyobb számban ''egyszerre'' azok a fontos nyelvi jellemzők, amelyek alapján magát a finnugor nyelvcsalád elméletét felállították {{forrás?}}. Erre csak egy apró példa a kicsinyítő képzők esete, amelyek az uráli és a finn nyelvekben egyszerűek (''csa/i'', illetve ''ka/e/i''), a magyarban viszont mindkettő megtalálható. Sőt ezen felül a szláv nyelvek ''ca'' kicsinyítője is, valamint még több egyéb nyelvi nyom további kicsinyítő képzőkre, mint a ''-d'' és a ''-ny''.
 
A magyar nyelv számos olyan jellemzőt mutat, amelyek más nyelvek felé is vezethetnek, amennyiben azt tekintik alaprétegnek <ref>[http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/mokus.pdf Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói (in: Tűzcsiholó. [[Lükő Gábor]] Emlékkönyv. Budapest, 1999)]</ref><ref>FEHÉR Krisztina: A családfamodell és következményei. http://mnytud.arts.klte.hu/mnyj/49/08feherk.pdf</ref>.{{forrás?}} A nyelvi alaprétegek alapján több elmélet létezik.{{forrás?}}
 
=== Magyar-türk (turáni) elmélet ===
 
A [[magyar-türk nyelvrokonság]] elmélete Vámbéry Ármin 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a magyar az [[altaji nyelvcsalád]]dal, ezen belül a [[török nyelvek|türk nyelvekkel]] és a [[hun nyelv]]vel áll közelebbi rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk ([[ujgur nyelv|ujgur]], [[Kirgiz nyelv|kirgiz]], [[török nyelv|oszmán-török]], [[kunok|kun]] stb.), [[mongol nyelv|mongol]], [[mandzsu nyelv|mandzsu]], hun, [[avar nyelv|avar]] stb. nyelveket öleli föl, de egyesek távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket is. Ilyen értelemben szoktak [[urál-altaji nyelvcsalád|urál-altaji nyelvekről]] beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, [[turáni]] kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink [[Az Árpád-ház eredetmondái|hun-magyar azonosságtudata]].
 
A finnugor, illetve a török elmélet képviselői a 19. században élénk vitát folytattak, amely ma [[ugor-török háború]] néven ismert. Itt a finnugor nyelvrokonság kizárólagossága (ezt képviselte az ugor oldal), valamint a magyar nyelv kettős, finnugor és török jellege melletti érvek (ezt képviselte a török oldal) álltak szemben egymással. A vitát egyik oldal sem nyerte meg, mivel Vámbéry nem utasította el a finnugor nyelvrokonságot, a másik oldal viszont nem volt hajlandó elfogadni a török rokonságot, habár nem tudták cáfolni Vámbéry érveit. Vámbéry elmélete ma leginkább a [[Sándor Klára]] nevéhez köthető magyar-török kétnyelvűség elméletében <ref> http://web.unideb.hu/~tkis/sl/sk_tm Sándor Klára: A magyar-török kétnyelvűség és ami mögötte van.</ref> él tovább, de a makrocsaládok létének statisztikai alátámasztása <ref>[http://www.pnas.org/content/110/21/8471.full.pdf?with-ds=yes Pagel M., Atkinson Q.D., Calude A.S., Meadea A.: Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS, 110, 21: 8471–8476, doi: 10.1073/pnas.1218726110]</ref><ref>[http://www.pnas.org/content/112/41/12752.full.pdf?with-ds=yes Jäger G.: Support for linguistic macrofamilies from weighted sequence alignment. PNAS, 112, 41: 12752–12757, doi: 10.1073/pnas.1500331112]</ref> is Vámbéryt igazolja.
 
=== Sumer-magyar nyelvelméletek ===
{{Bővebben|Sumer–magyar nyelvelméletek}}
A sumer-magyar nyelvrokonság kapcsolatának feltételezése és vizsgálata a [[sumer nyelv]] felfedezésétől datálható, az elmélet első felvetői nem magyarok {{forrás?}}, hanem a nyelv első leírói voltak, akik eredetileg egy igen tág, sumer-turáni-altaji nyelvi egységben gondolkodtak. A két nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják - elsősorban külföldön élő magyarok -, különböző módszerekkel. Ehhez azonban hozzájárul az a módszertani alapkérdés, miszerint a finnugor-elmélet követői szerint rendszeres hangmegfeleltetésen alapuló nyelvvizsgálat az egyetlen módja a nyelvfejlődés tudományos vizsgálatának. Az alternatív elméletek nagyobb része elveti e módszer univerzális alkalmazhatóságának lehetőségét, és a nyelvek változásának más, általuk kutatott jellegzetességeit helyezik előtérbe.
 
A sumer-magyar nyelvelméletek skálája a két véglet (a magyarok a sumerek közvetlen leszármazottai; illetve valamennyi hasonlóság csupán a véletlen műve) között számos reálisabb (és könnyebben alátámasztható) elméletet is magába foglal: a magyar nyelv ősébe kerülhettek sumer eredetű szavak, vagy akár mindkét nyelvben származhatnak egy korábbi közös ősnyelvből ([[nosztratikus nyelvcsalád|nosztratikus]] vagy még korábbi) is.
 
=== Kabard-magyar nyelvrokonság ===
104 ⟶ 110 sor:
 
=== Az ősnyelv elmélete ===
Az [[ősnyelv]]kutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett [[nosztratikus nyelvcsalád]] kutatása. A finnugor nyelvrokonság és az alternatív elméletek közti látszólagos ellentmondást feloldják a makronyelvcsalád-elméletek, ezek alapján a magyar nyelv az uráli-[[jukagirok|jukagir]] <ref>HÄKKINEN Jaakko: Early contacts between Uralic an Yukaghir. http://www.sgr.fi/sust/sust264/sust264_hakkinenj.pdf</ref>, illetve az [[urál-altaji nyelvcsalád|urál-altaji]] makrocsaládba sorolható be, amelyek az [[eurázsiai nyelvcsalád|eurázsiai makrocsaládba]], tágabban a nosztratikus makrocsaládba tartoznak. Vannak elméletek, amelyek megkülönböztetnek egy ennél is tágabb, ún. [[boreális nyelvcsalád| boreális nyelvcsaládot]], valamint az összes nyelvet egyetlen közös ősre is megpróbálják visszavezetni (ún. [[proto-humán nyelv]]). A makrocsaládok koncepcióját a legtöbb nyelvész azok létjogosultságának statisztikai alátámasztása <ref>[http://www.pnas.org/content/110/21/8471.full.pdf?with-ds=yes Pagel M., Atkinson Q.D., Calude A.S., Meadea A.: Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS, 110, 21: 8471–8476, doi: 10.1073/pnas.1218726110]</ref><ref>[http://www.pnas.org/content/112/41/12752.full.pdf?with-ds=yes Jäger G.: Support for linguistic macrofamilies from weighted sequence alignment. PNAS, 112, 41: 12752–12757, doi: 10.1073/pnas.1500331112]</ref> ellenére sem fogadja el, szerintük ezek az elméletek nem figyelnek a nyelvi modell történeti realitására, mivel szerintük ezek a kapcsolatok (ha vannak) túl ősiek ahhoz, hogy a nyelvészet eszközeivel vizsgálni lehessen. <ref>[http://finnugor.elte.hu/?q=fgrie Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában]</ref>. A magyar nyelv számos szava visszavezethető valamely ősnyelvi állapotra (gyakran szabályos hangmegfeleleésekkel)<ref>[http://starling.rinet.ru/cgi-bin/response.cgi?root=config&morpho=0&basename=%5Cdata%5Cnostr%5Cnostret&first=1 Nosztratikus etimológiai szótár]</ref>. Ez a legalapvetőbb szavakra, így pl. a személyes névmásokra is érvényes <ref>[https://books.google.hu/books/about/Nostratic.html?id=3hrSIDNcT1EC&redir_esc=y Joseph C. Salmons, Brian D. Joseph: Nostratic: Sifting the Evidence, John Benjamins Publishing, 1998, 267.o.] </ref>, ezeket azonban a legtöbb etimológiai szótár egyszerűen uráli eredetűnek tünteti fel, nem foglalkozva az ennél ősibb, a nyelvcsaládok klasszikus bináris modelljén átívelő párhuzamaikkal.
Az [[ősnyelv]]kutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett [[nosztratikus nyelvcsalád]] kutatása. Ennek nincsenek különösebb magyar vonatkozásai jelenleg, mivel a magyar nyelv nem kerül szóba, vagy ha igen akkor csakis a rekonstruált finnugor szavakon keresztül. {{forrás?}}
 
A másik a [[szóbokor]]- vagy más néven [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]]rendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokor rendszere nem jöhetett létre a nyelvtudomány által feltételezett mértékű utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata átszövi a nyelvet, és ez a hálózat szerves és egységes. Az elmélet vallóiképviselői (pl. [[Marácz László]], Krizsa Katalin) szerint ezt a magyarban könnyen látható egyszerű tényt a hivatalos magyar nyelvtudomány tagadja és az általuk alapműnek tekintett [[A magyar nyelv szótára|Czuczor-Fogarasi]] szótárt, illetve a külföldön is használatos [[belső rekonstrukció]] módszerét ignorálja. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is, de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen vagy nagyságrendekkel teljesebben. A más nyelvekből átvett szavak vagy gyökeret vertek, azaz a megfelelő [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]] jelentéskörébe vonódtak vagy csak speciális használati körben maradtak meg vagy kihullottak az adott nyelvből. Nagyobb mennyiségű szó átvételének hatására, illetve a szógyökök jelentésének elhomályosulása miatt ez a hálózat a nyelvek többségében szétszakadozott. A szóbokrok építkezésének logikája ([[Fraktál|önhasonlóság, természeti formák]]) miatt a magyar nyelv kialakulásakor vagy egy [[műnyelv]] (egyfajta megtervezett „[[lingua franca]]”), mint pl. az [[eszperantó nyelv|eszperantó]], vagy – a gyökök mögött rejlő ikonikus képeket is figyelembe véve – az emberi elme fejlődésével párhuzamosan fejlődött. Majd a továbbiakban, ahogy az emberi gondolkodás és kultúra fejlődött, úgy fejlődött a nyelv is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv a legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint. Feltételezik továbbá azt is, hogy kulturális szempontból a magyarok elődei inkább átadók semmint átvevők voltak vagy legalábbis rendkívül sikeresen beépítették az átvett tudást és annak szavait, illetve, hogy jóval hosszabb ideje élnek a Kárpát-medencében és környékén. Ez utóbbit az elmélet képviselői igazolva látják az újabb genetikai, régészeti, embertani, összehasonlító népzene-tudományi, népművészeti (tágabb értelemben a népi műveltség által megőrzött elemek), írástörténeti, sőt, a finnugor fősodorral szembemenő nyelvészeti kutatások által is.
 
== Az alternatív elméletek bírálata ==
122 ⟶ 128 sor:
 
=== Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során ===
A '''türk rokonítás'''t a [[régészet]] alátámasztja. A finnugristák szerint azonban a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén sokkal távolabb esik az úgynevezett [[alapszókincs]]től (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. Az „alapszókincs” meghatározása azonban erősen szubjektív. A finnugor-elmélet hívei szerint a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel rokonítható szavak. A magyar nyelvben fellelhető alig 500, finnugor nyelvekkel rokon szó azonban egy alapszókincsnek is csak a nagyon kis töredékét alkotja, ennek(és ezek többsége sem kizárólagos a finnugor nyelvekre), nagyobb része azonban vagy török, vagy valamilyen egyéb nem-finnugor, éppenséggel az indoeurópai körbe (is) vezet. Az[[Marácz alapszókincsLászló]] elméleteszerint méga azfinnugor indoeurópaielmélet nyelveketaluldeterminál: semnem képeslehet önmagábanolyan rokonítani.lexikai Ígypárhuzamokat példáulizolálni, azamelyek indoeurópai nyelvek többségében közöscsak a ''vas''finnugor szó.nyelvekre Ebbőlérvényesek aztés amás következtetésteurázsiai vonjáknyelvekre le,nem. hogyA azfinnugor indoeurópaielmélet nyelvitámogatói egységviszont ezeket a vaskorbanszavakat mégrendre fennállt.uráli Ugyanakkoreredetűnek asorolják ''tej'' szó márbe, nem közös,foglakoznak holottazok anyelvcsaládokon vaskortátívelő jóvalpárhuzamaival, megelőzőenígy létezettaz máraz aérvelés, tej.hogy Mégaz inkábburáli alapszókincsbeeredetű illőnekszavaink látszikősibbek a ''láb'', ami közös, míglennének a ''kéz''többi márnyelvcsaláddal nemrokon közös.szavaknál, AzMarácz alapszókincshezszerint tartozónakmódszertani gondolthibán ''lazac''(körérvelésen) jelentésűalapul. germán<ref>[http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html ''lox''Marácz (németLászló: Lachs)A alapjánfinnugor komolyelmélet elmélettétarthatatlansága váltnyelvészeti azszempontból]</ref> indoeurópaiak[[Szilágyi északiN. származásáraSándor]] vonatkozóígy elgondolás.fogalmazta Azonban ennek rokonátmeg a hindiproblémát: ''lak''A szóbancsaládfa találtáka meg,széttartó amelynekirányú jelentésemozgásra „rózsaszínűirányítja máz”.az (Magyarban:ember '''laz'''ac!)figyelmét... EzEzzel éppszemben olyana délibábos,gyökerek célorientáltsok nyelvihelyről bűvészkedésindulnak, aznémelyek indoeurópaiközülük nyelvészektőlegyesülnek, mintígy amilyeneketegyre azkevesebben alternatívlesznek, elméletekmíg fejérevégül olvasnak.egyesülnek Ezérta azfa alapszókincstövében. elméleteLegvastagabbnak csaka erősfinnugor megszorításokkallátszik, fenntartásokkalde tekinthetőa tudományoshonfoglalás módszernek.előtti Atörök magyar-türksem nyelvrokonságéppen elméletehajszálgyökér. mellett(És szóltán másrészrőlmég azvastagabbnak is látszhatna, hogyha nagyjábólnem aakarták finnugorvolna nyelvészetannyian általés isannyira használtvékonyabbra összehasonlításifaragni.)” módszereket<ref>[http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/mokus.pdf alkalmazzaSzilágyi N. EzeketSándor: maA márszent egyremókus, többavagy nyelvésza erősenmódszer megkérdőjelezibuktatói (in: Tűzcsiholó. [[Lükő Gábor]] Emlékkönyv. Budapest, 1999)]</ref>
 
Az alapszókincs elmélete még az indoeurópai nyelveket sem képes önmagában rokonítani. Így például az indoeurópai nyelvek többségében közös a ''vas'' szó. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az indoeurópai nyelvi egység a vaskorban még fennállt. Ugyanakkor a ''tej'' szó már nem közös, holott a vaskort jóval megelőzően létezett már a tej. Még inkább alapszókincsbe illőnek látszik a ''láb'', ami közös, míg a ''kéz'' már nem közös. Az alapszókincshez tartozónak gondolt ''lazac'' jelentésű germán ''lox'' (német Lachs) alapján komoly elméletté vált az indoeurópaiak északi származására vonatkozó elgondolás. Azonban ennek rokonát a hindi ''lak'' szóban találták meg, amelynek jelentése „rózsaszínű máz”. (Magyarban: '''laz'''ac!) Ez épp olyan délibábos, célorientált nyelvi bűvészkedés az indoeurópai nyelvészektől, mint amilyeneket az alternatív elméletek fejére olvasnak. Ezért az alapszókincs elmélete csak erős megszorításokkal, fenntartásokkal tekinthető tudományos módszernek. A magyar-türk nyelvrokonság elmélete mellett szól másrészről az is, hogy nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza. Ezeket ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelezi.
 
A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altaji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek) rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig különösen kérdéses. Szima Csien K. e. kb. 100-ban 130 kötetes művének (témája: Kína és a szomszédos népek történelme) 110. kötetét a hunokról írta. A hunok nyelvét a tudósok általában kihalt ótörök nyelvnek tartják, bizánci krónikák szerint pedig az avarok a hunok utódai.
174 ⟶ 182 sor:
* [[Uráli nyelvcsalád]]
* [[Urál-altaji nyelvcsalád]]
* [[Eurázsiai nyelvcsalád]]
* [[Nosztratikus nyelvcsalád]]
* [[Badiny Jós Ferenc]]
* [[Bobula Ida]]