„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-44-1” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
tömör; fellengzés ki
2. sor:
{{Kezdőlapkép|Canter animated.gif|méret=225px|szöveg=[[Galopp (lóverseny)|A ló futása]]}}
[[Fájl:Mares-Prefer-the-Voices-of-Highly-Fertile-Stallions-pone.0118468.s001.oga|bélyegkép|A ló nyerítése]]
A '''[[ló]]''' ''(Equus caballus)'' az [[emlősök]] ''(Mammalia)'' [[osztály (rendszertan)|osztályánakosztályában]] a [[páratlanujjú patások]] ''(Perissodactyla)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[lófélék]] ''(Equidae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]]. Ma már csak [[Háziasításháziasítás|háziasított]] vagy háziasítottbólabból visszavadult formáibanformái ismertismertek. Legközelebbi rokona a [[vadló]] ''(Equus ferus)''. Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az ''Equus ferus'' eltérő alfajai. Ebben az esetben a ''ló'' fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjükbeleértve a vadlovat is, amelytől a háziasított alfajt a '''[[házi ló]]''' névvel különböztetjük meg ''(Equus ferus caballus)''.
 
A fénykorukat a [[harmadidőszak]]ban élt páratlan ujjú patások tizenhét családjából mindössze három érte meg a jelenkort: a [[lófélék]]é, a [[tapírfélék|tapíroké]] és az [[orrszarvúfélék|orrszarvúké]]. A lovak ősei a nyílt, ritkás növényzetű területekhez alkalmazkodtak, ahol a párosujjú patások és más nagy testű növényevők nem éltek meg. MaHáziasításukat a legtöbb ló háziasított, vagy legalábbis háziasított ősöktől származik, még a vadon élő lovak legtöbbje is. Háziasításuk Közép-Ázsiában, a nagyjából 4000 évvel ezelőtt virágzóvirágzott [[botaji kultúra|botaji kultúrában]] indultkezdte meg, majd a mai [[Oroszország|Dél-Oroszország]], illetveés [[Mezopotámia]] területén folytatódott.
 
Az első feljegyzések a lovak hadászati célú hasznosításáról szólnak. Az ókori görögök először csak harckocsijaikatharci kocsijaikat vontatták lóval, később azonban maguk is lóra szálltak. Tudatos tenyésztésselmunkával egyre nagyobb lovakat tenyésztettek ki,. aA lótenyésztéssellótenyésztés, lóidomítássalaz idomítás és lovaglássala kapcsolatoslovaglás ismereteiket [[Xenophón]] foglalta összetudnivalóit az i. e. 4. században [[Xenophón]] foglalta össze. A rómaiak patkolták a lovaikat,lovak amitpatkolását feltehetőleg a [[kelták]]tól vettek át. A [[kengyel (lószerszám)|kengyel]] használatát az [[avarok]] terjesztették el. A [[szarmaták]] már i. e. 365-ben használtak [[nyereg|nyerget]], [[sarkantyú]]t és kengyelt. A nomádoknál, köztük a [[honfoglalás|honfoglaló magyaroknál]] szokásban volt a lovas temetkezés, amelynek során a lovat eltemették gazdájával. A [[kereszténység]] felvétele után ez a rítus jelképessé vált.<!--Ez mit jelent? Korábban talán praktikus volt?--> A kelták szinténis áldoztak lovat, a germánok és a szlávok pedig jósoltak a lovak viselkedéséből.
 
A középkorban átvett kínai találmány, a [[járom]] az erőkifejtés helyét a nyakról a vállakra és a mellrészre helyezte át, ami hozzájárult a ló húzóerejénekvonóerejének hatékonyabb kihasználásához. A lovagkorban a legtöbb helyen drága volt a hátasló, de Magyarországon még ekkor is számottevő lópopulációsok élt. A lótenyésztés egyik célja a nagy termetű, erős lovak nemesítése lett; a lovagkor után ezekből lettek a főként parádézásra használt barokk lovak. A lovat a spanyolok vitték el Amerikába, amiés ez több indián törzs életmódját megváltoztatta.
 
A legtöbb ma ismert lófajtalófajtát tenyésztésemár legkorábbanlegalább a 16. századraszázad megyóta vissza,tenyésztik; az ennél korábbi eredetű lófajták közé tartozik például az arab telivér. Az arabok szóban adták tovább lovaik származását. Az első írott törzskönyvektörzskönyveket karthauzi szerzetesektőlszerzetesek származnakírták Dél-SpanyolországbólSpanyolországban.
 
A legrégibb ismert lóábrázolások 30 ezer évesek, a dél-franciaországi [[ChauvetVallon-barlangPont-d’Arc]]ban találhatókközelében található [[VallonChauvet-Pont-d’Arcbarlang]] közelébenból. A lovasnépek számosgyakran ábrázoláson örökítették megábrázolták lovaikat. Megtalálhatjuk őketképeiket ősi hun–szkíta királysírokban, Kínában, vagy Oroszországban. Kiemelkedő helyet foglaltak el különbözőtöbb népek vallásaiban, mind hátasként, mind kocsihúzóként, mind önmaguk jogánvallásában. A történelem soránmindig ainkább ló inkábbvolt munka- és fegyvertárs volt, mint táplálék. Különböző célokra különbözőtenyésztett fajtákat tenyésztettek ki, amelyeka vérmérsékletük szerint több típusba tartoznaktipizálják. Lehetnek hidegvérűek, melegvérűek, nemesvérűek, pónilovak. Használták és ma is használják őket munkához, harchoz, sporthoz és szabadidős tevékenységekhez. Sok helyen a lovak munkáját gépek vették át, de vannak olyan körülmények, ahol a ló még mindig jobban megfelel a célnak, mint egy gép, ezért ott lovakkal dolgoznak. A lovaglás mind fizikai, mind mentális, mind testi-lelki állapotunkra gyógyítóegyaránt hatássalkedvezően bírhat.<!--
--><noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2017|2017-44-1]]</noinclude>