„MIÉNK” változatai közötti eltérés

Alapítók voltak, az említetteken túl, [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]], [[Csók István]] és [[Kernstok Károly (festő, 1873–1940)|Kernstok Károly]], a [[nagybányai iskola|nagybányai iskolát]] ekkor [[Iványi-Grünwald Béla]], [[Réti István (festő)|Réti István]], [[Ferenczy Valér]], [[Glatz Oszkár]], [[Kosztolányi-Kann Gyula|Kosztolányi (Kann) Gyula]] képviselte, részt vettek továbbá [[Fényes Adolf]], [[Magyar Mannheimer Gusztáv]], [[Olgyay Ferenc]] és [[Strobentz Frigyes]]is. A fiatal, Párizst-járt generációból alapító tagnak még csak [[Czóbel Béla|Czóbel Bélát]] és [[Márffy Ödön]]t vették fel. A névsorból is kitűnik, hogy – miként Rippl-Rónai József fogalmazott – "koalíciós társaság" volt,<ref>"Azt hiszem, amint a nevekből is látni koalíciós a társaság. Ilyen is van, olyan is." Rippl-Rónai József levele Rippl-Rónai Ödönhöz. 1908. január 10. MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979/16/a</ref> részt vettek benne az idősebb nagybányaiak éppúgy, mint az alföldi naturalizmus, vagy a [[magyar Vadak]] képviselői is. Az egyesület célja a naturalista és az impresszionista festők egyesítése, évente kiállítások rendezése. Elnökké Szinyei Merse Pált választották meg, Törzshelyük a [[Japán Kávéház]] volt.

Első kiállításukat [[1908]] januárjában tartották, a másodikat egy évvel később a második tárlatukra már 15 fiatal festőt is meghívtak, jobbára a [[magyar Vadak]] köréből. Így a nagybányai neósok közül kiállíthatott [[Bornemisza Géza (festő)|Bornemisza Géza]], [[Boromisza Tibor (festő)|Boromisza Tibor]], [[Galimberti Sándor]], [[Mikola András]], [[Perlrott Csaba Vilmos]] és [[Ziffer Sándor]], a későbbi [[Nyolcak]] festői közül – a MIÉNK-alapító Kernstok, Czóbel és Márffy mellett – [[Czigány Dezső]], [[Orbán Dezső (festő)|Orbán Dezső]], [[Pór Bertalan]] és [[Tihanyi Lajos]]. Ugyancsak szerepelt a kiállításon [[Gulácsy Lajos]]. A tárlat fiataljai a Nemzeti Szalonban külön szinten kaptak helyet, és a [[fauvizmus]]hoz közel álló festményeik felháborodást váltott ki a kritika részéről, s ez a MIÉNK tagságát is megosztotta. Már ekkor sokan tudni vélték – köztük a konzervatív festő-kritikus, Kézdi-Kovács László –, hogy a legmodernebbek hamarosan kiválnak az egyesületből: „Ámde semmi sem állandó. A rossz nyelvek pedig azt rebesgetik, hogy Kernstok egy még újabb szecesszió magva lesz, mely a Miénk-ből kiválik és a „Keresők” címe alatt a hazai ultra-ifjúsággal, művészetünk e fiatal óriásaival, új művész csoportot fog alakítani…" <ref>(Kézdi): A MIÉNK Új kiállítása. In: Pesti Hírlap, 1909. február 14. 9.</ref> A ''Keresők'' – későbbi nevükön [[Nyolcak]] –, az év végén valóban kiváltak a MIÉNK-ből, és Új Képek címen már önállóan mutatták be festményeiket. A MIÉNK 1910-ben mutatta be harmadik tárlatát, immáron a modernek nélkül, és az egyesület még az év folyamán feloszlott.