„Peja” változatai közötti eltérés

[[I. Szulejmán oszmán szultán|I. Szulejmán szultán]] a [[bosnyákok|bosnyák]] származású [[Szokoli Mehmed]] [[pasa]], [[rumélia]]i [[bejler-bej|beglerbég]], később [[szigetvári vár|Szigetvár elfoglalója]] ([[budai pasák listája|Szokoli Musztafa pasa]], [[budai pasa|budai beglerbégnek]] unokatestvére) tanácsára [[1557]]-ben a Ipeki Patriarchátus tevékenységét ismételten engedélyezte azzal, hogy az új szerb ortodox pátriárka ([[Makariusz Szokolovics]]) megválasztásához hozzájárult. A pátriárka továbbra is a város melletti Pátriárkai Kolostorban, a Ipeki Patriarchátus központjában élt. Joghatósága alá tartoztak azok a szerb ortodox katolikusok is, akik a 16‒17. században a [[Magyar Királyság]] törökök által elfoglaltak területein éltek. ‒ Az ortodox egyház – a Patriarchátus – egyik alapfeladatának tartotta a balkáni szerbek összetartozásának tudatosítását, a [[nemzet]]i [[identitás]]uk megtartását, folyamatos erősítését. Állandó törekvése volt az új, független szerb [[állam]]iság megvalósításának, szerveződésének következetes segítése.

 

 

A Pejai Patriarchátustól külön váltak a Habsburg Birodalom szerb ortodox püspökségei – a letelepedett hívekkel együtt – a [[karlóca]]i (előbb rövid ideig a [[szentendre]]i, illetve a [[kusedol kolostor]]i {{linkiw|kusedol kolostor|Krušedol monastery|en}}) [[érsek|metropolita]] vezetésével. Újjá szervezték [[1692]]-ben a Pejai Patriarchátust az Oszmán Birodalomban maradt ortodox szerb püspökségeknek, a nagy kivándorlás időszakában az észak- és közép-balkáni terülteken lakóhelyüket el sem hagyó, vagy oda visszaköltözött híveknek. ‒ Az Ipeki Patriarchátust [[1766]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én a Porta befolyása alatt álló [[konstantinápolyi ortodox egyház|konstantinápolyi pátriárka]] (Dionysius IV. Muselimes) ‒ [[III. Musztafa oszmán szultán|III. Musztafa szultán]] utasítására ‒ feloszlatta; az Ipeki Patriarchátus mint egyházi szervezetet megszűnt. Ettől kezdve a [[belgrádi metropolita]] {{linkiw|belgrádi metropolita |Metropolitanate of Belgrade|en}} egyre jelentősebb szerepet kapott a török területeken élő szerbek összefogásában. ‒ A [[Szerb Patriarchátus]] {{linkiw|Szerb Patriarchátus|Patriarchate of Serbia|en}}, [[Belgrád]] központtal, csak [[1920]]-ban ‒ az [[1918]]-ban létrejött [[Jugoszlávia|Szerb-Horvát-Szlovén Királyság]] után ‒ született meg, az [[1848]]-ban megalakult [[Karlócai Patriarchátus]] {{linkiw|Karlócai Patriarchátus|Patriarchate of Karlovci|en}} és a belgrádi metropolita joghatósági területének, püspökségeinek egyesülésével. ‒ A szerb ortodox katolikusok minden egyházi szervezete szoros lelki kapcsolatot tartott/tart a Peći (Pejai) Patriarchátus szellemiségével, a Peći (Pejai) Patriarchátusi Kolostorral.

 

 

Az [[1878]] nyarán megtartott [[Berlini kongresszus]]on elismert független [[Montenegró]] kijelölt határainak érvényre juttatása az albánok fegyveres ellenállást váltotta ki.<ref group="m">A Berlini Kongresszuson a határhoz közeli [[Plav, Montenegro|Plava]] és [[Gusinje|Gucia]] többségében albán lakosú településeket, és a jelentős albán lélekszámú Podgoricát Montenegrónak adták. Az albán önkéntesek ([[szabadcsapat]]ok) és a montenegrói hadsereg között [[1879]] decemberében és [[1880]] januárjában voltak harcok a települések birtoklásáért.</ref> A [[országhatár|határvidéken]] található város és környéke a harcok előkészületeinek színtere lett. A Montenegróból kiszorult albán harcosok Pejëbe vonultak vissza, és ott próbálták meg kikényszeríteni az Oszmán Birodalom albánok lakta területeit összefogó vilajet autonómiáját. ‒ A szétvert Prizreni Liga utódjaként [[1899]]-ben a városban alakult meg a [[Pejai Liga]] (új Albán Liga) {{linkiw|Pejai Liga|Lidhja e Pejës|sq}}, {{linkiw|Pejai Liga| League of Peja|en}}, amely ismételten hasonló célt tűzött ki: az önálló Albánia megteremtését „[[Joánina|Janina]] és a [[Shkodrai-tó]] között”, Koszovó és Macedónia egészével együtt. Haxhi Zeka lett a Liga elnöke.