„A szén izotópjai” változatai közötti eltérés

A ¹²C és ¹³C felhasználható az óceánok cirkulációját megmagyarázó hőmérséklet követésére. A növények könnyebben hasznosítják a kisebb tömegszámú (¹²C) izotópot, miközben a napfényt és szén-dioxidot táplálékká alakítják, így a nagy plankton-telepek nagy mennyiségű ¹²C-őtt juttatnak az óceánokba. Ha az óceánok rétegződnek (a felszínhez közel meleg, mélyebben hideg víz helyezkedik el), akkor a víz körforgása leáll, így ha a plankton elpusztul, a fenékre süllyed, és magával viszi a ¹²C-őtt, ezáltal a felszíni réteg ¹³C-ban viszonylag gazdaggá válik. Ahol a hideg víz feltör a mélyből (például az észak-atlanti térségben), ott magával hozza a ¹²C-őtt. Ezért amikor az óceán rétegzettsége a jelenleginél kisebb mértékű volt, akkor a felszínen élő fajok váza sok ¹²C-őtt tartalmazott. A múlt éghajlatának további indikátorai közé tartozik a trópusi fajok jelenléte, a korallok növekedési gyűrűi stb. (Flannery, 2005)