Főmenü megnyitása

Módosítások

== A politika színterén ==
 
[[I. e. 44]]-ben, Caesar meggyilkolásakor a 19 éves Octavius éppen az [[Illyria|illíriaiillíria]]i [[Apollónia (Illíria)|Apolloniában]] folytatott tanulmányokat, azonban gyorsan visszatért [[Olaszország történelme|Itáliába]], [[Brindisi|Brundisium]] környékére. Itt értesült arról, hogy Caesar végrendeletében adoptálta őt, és bár sokan a passzivitást javasolták neki, merészen úgy döntött, hogy harcba száll a dictator örökéért. i. e. 44-től a neve: C. Iulius Caesar. (Az Octavianus név, melyet ő maga sosem használt, az utókor találmánya, ami elősegíti megkülönböztethetőségét Caesartól.) Tárgyalni kezdett Caesar híveivel és a [[senatus]]szal, anyai örökségén pedig az elhunyt politikus veteránjai közül legiókat kezdett toborozni. Az év egyik [[consul]]ja, [[Marcus Antonius]], bár Caesar egyik legodaadóbb híve volt, nem osztotta ki a római [[Plebeius|plebsnek]] Caesar kijelölt örökségét (fejenként 300 [[sestertius]] és a római kertek megnyitása a nyilvánosság előtt). Octavianus a Caesar iránt érzett ''pietasra'' (<small>[[latin nyelv|latin]]:</small> kegyelet) hivatkozva követelte a végrendelet maradéktalan végrehajtását.
 
Antonius ellen Octavianus még a senatusszal is kiegyezett: a testület – remélve, hogy Caesar pártja megosztott marad – a fiatalembert senatorrá tette, a korhatár előtt tíz évvel pályázhatott a hivatalokra és [[propraetor]]i minőségben hadvezéri [[imperium]]ot kapott. Mivel hatalmas haderőt gyűjtött, Antonius jobbnak látta, hogy pozíciója megszilárdítása érdekében átvegye a korábban neki ítélt, erős [[Gallia Cisalpina]] vezetését, azonban a helytartó, a Caesar gyilkosait támogató [[Decimus Iunius Brutus Albinus]] nem volt hajlandó átadni a [[Római provinciák|provinciát]], helyette [[mutinai háború|Mutinában]] ([[Modena]]) sáncolta el magát. Antonius seregével körbevette a várost, azonban nem kapott segítséget Caesar többi hadvezérétől ([[Caius Asinius Pollio]], [[Lucius Munatius Plancus]] és [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Aemilius Lepidus]]).
 
[[Fájl:Augustus.jpg|jobb|bélyegkép|200px|A névadó alapító szobra Augsburg város főterén]]
A [[Duna]] mentén is súlyos harcok dúltak, a helyzetet pedig csak rontotta, hogy a tehetséges hadvezér, Agrippa [[i. e. 12]]-ben elhunyt. A [[Trákia|trákok]] felkelésén sikerült úrrá lenni [[i. e. 13]]-ban, a pannonok és illyrek[[illírek]] leigázása azonban eltartott egészen [[i. e. 9]]-ig. A hosszas harcban Tiberius végül a Dunáig terjesztette ki a birodalom határát. Létrejött [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] provincia.
 
A [[Rajna]] vidékén is súlyos gondok fenyegettek: a [[germánok]] legyőzték a rómaiakat [[i. e. 16]]-ban. A sérelmet végül Drusus, majd váratlanul bekövetkező halála után bátyja, Tiberius orvosolta: Augustus [[i. e. 8]]-ban már az [[Elba (folyó)|Elbában]] látta a birodalom új határát. Azonban a következő évben Tiberius dinasztikus okokból kegyvesztetté vált, a hadjárat pedig leállt. [[4]]-ben az addig Rhodoszra elvonult Tiberius visszatért és ismét az Elbáig nyonult előre. Augustus terve az volt, hogy a létrejövő Germaniát délről is biztosítsa, ugyanis a mai Dél-[[Németország]] területén egy [[Maroboduus]] nevű germán király aggasztóan erős törzsszövetséget kovácsolt össze. Ennek szétzúzására azonban nem kerülhetett sor, mert [[6]]-ban óriási lázadás bontakozott ki Pannoniában, ami a toborzás és a növekvő adóterhek miatt robbant ki. Tiberius jobbnak látta békét kötni Maroboduusszal.
38 420

szerkesztés