„Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítések főleg az ősnyelvkutatás jelen állásának kapcsán (forrásokat ld. a szövegben) |
stilisztika |
||
110. sor:
=== Az ősnyelv elmélete ===
Az [[ősnyelv]]kutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett [[nosztratikus nyelvcsalád]] kutatása. A finnugor nyelvrokonság és az alternatív elméletek közti látszólagos ellentmondást feloldják a makronyelvcsalád-elméletek, ezek alapján a magyar nyelv az uráli-[[jukagirok|jukagir]] <ref>HÄKKINEN Jaakko: Early contacts between Uralic an Yukaghir. http://www.sgr.fi/sust/sust264/sust264_hakkinenj.pdf</ref>, illetve az [[urál-altaji nyelvcsalád|urál-altaji]] makrocsaládba sorolható be, amelyek az [[eurázsiai nyelvcsalád|eurázsiai makrocsaládba]], tágabban a nosztratikus makrocsaládba tartoznak. Vannak elméletek, amelyek megkülönböztetnek egy ennél is tágabb, ún. [[boreális nyelvcsalád| boreális nyelvcsaládot]], valamint az összes nyelvet egyetlen közös ősre is megpróbálják visszavezetni (ún. [[proto-humán nyelv]]). A makrocsaládok koncepcióját a legtöbb nyelvész azok létjogosultságának statisztikai alátámasztása <ref>[http://www.pnas.org/content/110/21/8471.full.pdf?with-ds=yes Pagel M., Atkinson Q.D., Calude A.S., Meadea A.: Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia. PNAS, 110, 21: 8471–8476, doi: 10.1073/pnas.1218726110]</ref><ref>[http://www.pnas.org/content/112/41/12752.full.pdf?with-ds=yes Jäger G.: Support for linguistic macrofamilies from weighted sequence alignment. PNAS, 112, 41: 12752–12757, doi: 10.1073/pnas.1500331112]</ref> ellenére sem fogadja el, szerintük ezek az elméletek nem figyelnek a nyelvi modell történeti realitására, mivel
A másik a [[szóbokor]]- vagy más néven [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]]rendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokor rendszere nem jöhetett létre a nyelvtudomány által feltételezett mértékű utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata átszövi a nyelvet, és ez a hálózat szerves és egységes. Az elmélet képviselői (pl. [[Marácz László]], Krizsa Katalin) szerint ezt a magyarban könnyen látható egyszerű tényt a hivatalos magyar nyelvtudomány tagadja és az általuk alapműnek tekintett [[A magyar nyelv szótára|Czuczor-Fogarasi]] szótárt, illetve a külföldön is használatos [[belső rekonstrukció]] módszerét ignorálja. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is, de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen vagy nagyságrendekkel teljesebben. A más nyelvekből átvett szavak vagy gyökeret vertek, azaz a megfelelő [[Gyök (nyelvészet)|szógyök]] jelentéskörébe vonódtak vagy csak speciális használati körben maradtak meg vagy kihullottak az adott nyelvből. Nagyobb mennyiségű szó átvételének hatására, illetve a szógyökök jelentésének elhomályosulása miatt ez a hálózat a nyelvek többségében szétszakadozott. A szóbokrok építkezésének logikája ([[Fraktál|önhasonlóság, természeti formák]]) miatt a magyar nyelv kialakulásakor vagy egy [[műnyelv]] (egyfajta megtervezett „[[lingua franca]]”), mint pl. az [[eszperantó nyelv|eszperantó]], vagy – a gyökök mögött rejlő ikonikus képeket is figyelembe véve – az emberi elme fejlődésével párhuzamosan fejlődött. Majd a továbbiakban, ahogy az emberi gondolkodás és kultúra fejlődött, úgy fejlődött a nyelv is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv a legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint. Feltételezik továbbá azt is, hogy kulturális szempontból a magyarok elődei inkább átadók semmint átvevők voltak vagy legalábbis rendkívül sikeresen beépítették az átvett tudást és annak szavait, illetve, hogy jóval hosszabb ideje élnek a Kárpát-medencében és környékén. Ez utóbbit az elmélet képviselői igazolva látják az újabb genetikai, régészeti, embertani, összehasonlító népzene-tudományi, népművészeti (tágabb értelemben a népi műveltség által megőrzött elemek), írástörténeti, sőt, a finnugor fősodorral szembemenő nyelvészeti kutatások által is.
119. sor:
===A módszertan kritikája===
Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az [[összehasonlító nyelvészet|összehasonlító és történeti nyelvészet]] széles körben bevett módszereinek tagadása. Így például a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak, bizonyító erejűnek vélik a hasonlóságokat, illetve nem tekintik mérvadónak a [[rendszeres hangmegfelelések]] létét vagy hiányát.
Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése a 19. században azon feltevésen alapszik, hogy két nyelv rokonságának a vizsgálatakor éppen ''nem a hasonlóságokra'' kell figyelni, hanem a ''rendszerszerű különbségekre''. Két szó közötti hasonlóság azért nem bizonyíték az azokat használó nyelvek rokonságára, mert a hasonlóság oka kölcsönzés (sőt, akár véletlen egybeesés) is lehet. Mivel a nyelvek mind hangtanilag, mind jelentéstanilag változnak, a túl nagy megfelelés a nyelvészben, a hivatásos kételkedőben inkább a kölcsönzés, s nem pedig a rokonság gyanúját kelti fel. Ezzel szemben a rendszerszerű különbségek csak a vizsgált szókészlet közös eredetével magyarázhatóak. (Részletesen lásd a [[rendszeres hangmegfelelések]] törvénye szócikket.)
|