„Limnikus kitörés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 213.222.164.136 (vita) szerkesztéséről Hidaspal szerkesztésére |
→A kitörések okai: oldhatósági diagram |
||
16. sor:
== A kitörések okai ==
A limnikus kitöréshez az kell, hogy a tó telítődjön gázokkal. A két ismert példa esetében a fő gázkomponens a [[szén-dioxid]] volt, amely alulról felszivárgó vulkanikus gázokból eredt. Mielőtt a tó telítődik, egy felnyitatlan [[szénsavas üdítő]]höz hasonló: a szén-dioxid oldott állapotban van jelen a vízben. A szén-dioxid magasabb nyomáson könnyebben oldódik, az üdítőitalból ezért fel is pezseg, amikor kinyitjuk és így csökken a nyomás. Egy tóban, minél mélyebb, a fenék vizei annál nagyobb nyomás alatt vannak, ami azt jelenti, hogy a nagy és mély tavak mélyvízei hatalmas mennyiségű gázt oldhatnak fel. Ezenkívül hideg vízben – és a tófenék vizei gyakran hidegek – könnyebben oldódik a szén-dioxid (
Ha egy tó telítődik szén-dioxiddal, olyan kritikus állapotba kerül, amelyben már csak egy kiváltó ok szükséges, amely megindítja a kitörést. A [[Nyos-tó]] [[1986]]-os kitörése esetében a kiváltó ok gyaníthatóan egy földcsuszamlás volt, de ilyen kiváltó ok lehet földrengés is, a szél, vagy a nagy erejű eső. Minden esetben a kiváltó ok a gázzal telítődött víz egy részét magasabb rétegekbe nyomja fel, ahol már nem elegendő ahhoz a nyomás, hogy a szén-dioxidot oldott állapotban tartsa. Buborékok képződnek, további vízmennyiségek emelkednek meg és még több szén-dioxid szabadul fel. Ez a folyamat gázoszlopot képez, amely kiszippantja a vizet a fenékről, ami további felszabaduló gázt termel. A kitörés gázt ont a felszínre, [[lökéshullám]]a pedig [[cunami]]t indít el.
| |||