„Robert William Seton-Watson” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
→A nemzetiségi kérdésről való véleményének kialakulása: A szükségtelen, bizonyíthatatlan patologizálás (Kohlhaas-szindróma) kimetszése a szövegből, fölöslegesen érzelemkeltő, részrehajló retorikai alakzat (bármi áron) törl. |
||
74. sor:
Az első, 1908-ban megjelentett, nagy feltűnést keltő ''„Racial Problems in Hungary”'' (Faji problémák Magyarországon) című könyve már részletesen bírálta a magyarországi nemzetiségi politikát (kiemelve az iskolaügyi és [[közigazgatás]]i sérelmeket), a [[választási rendszer]]t és annak módszereit. Emellett szót emelt a sajtóperek, a szervezkedési és gyülekezési jog hiányosságai ellen is, valamint kritikában részesítette az [[Igazságszolgáltatás (egyértelműsítő lap)|igazságszolgáltatást]] is. Ennek ellenére elutasította a Monarchia felbomlásának gondolatát és a problémák megoldását az általános választói jog bevezetésétől, a nemzetiségi jogok betartásától és a nemzetiségeknek adandó kulturális [[Autonómia (szociológia)|autonómiában]] látta. A mű egyik legnagyobb hibája azonban, hogy a jogosnak tekinthető kritikák mellett, az objektivitás hiánya jellemezte. Ezt jól mutatta, hogy már az első lapon [[Andrej Hlinka]] portréja meredt az olvasóra és a többi 42 kép és illusztráció is kizárólag szlovák tárgyú volt. Másrészt kiemelhető, hogy számos valótlanságot, illetve a román és szlovák barátaitól átvett nem ellenőrzött túlzást is tartalmazott. Ilyen volt az is, ahogy kiemelte a ''„zsidók szerepét”'' a nemzetiségek elleni intézkedésekben. Szenvedélyességében már a [[A középkori Magyar Királyság története|középkori magyar]] történelmet is bírálta, valamint nem tett különbséget a magyarosodás és a [[magyarosítás]], illetve a spontán asszimiláció között. Ennek hatására a korábban csodált [[Kossuth Lajos]]t és [[Petőfi Sándor]]t a „nemzetiségét eláruló szlovákként” tüntette fel és hasonlóan ellenszenvvel tekintett a Hunfalvy, a Vámbéry, a Vázsonyi és a Toldy családnevet viselőkre.<ref name="Jeszenszky 1" /><ref name="Beretzky 4">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=20-21|isbn=9789630582469}}</ref><ref name="Beretzky 23-24">{{cite book|last=Beretzky|first=Ágnes|title=Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905–1945)|publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest|year=2005|pages=23-24|isbn=9789630582469}}</ref>
A magyar sajtó válaszában azonban csak a hibáit és túlzásait emelték ki, arra azonban kevesen gondoltak, hogy a könyvben magát megnevező Seton-Watson célja nem a „leleplezés”, hanem a magyarbarát brit közvélemény megváltoztatása volt. Magyar részről egyedül [[Jászi Oszkár]] vette pártfogásába a kritikai észrevételeinek publikálásáért, akinek ezt levélben meg is köszönte. Ebben Seton-Watson egyben kérte azt is, hogy a tévedéseit vagy a túlzásait javítsák ki. A körülmények ismeretében Jászi felkérte, hogy „álljon a magyar közönség elé” a [[Huszadik Század (folyóirat)|Huszadik Század című folyóiratban]], de erre végül nem került sor. A mű hatása olyan jelentős volt, hogy Seton-Watsont ettől kezdve a „magyar kérdés” elismert szaktekintélyének tekintették. Munkássága, különösen a ''„Racial Problems in Hungary”'', később a brit békedelegáció forrása lett (a [[trianoni békeszerződés]] megalkotásakor). Ez azért is nagy veszélyt hordozott, mert a magyar statisztikákkal egyenértékűnek tekintették, annak ellenére, hogy a magyar elemzők részletesen és számokkal is alátámasztva bemutatták, hogy a témában nem rendelkezett pontos nemzetiségi adatokkal. Seton-Watson ugyanis
A könyvben a következőket nyilatkozta:<ref name="Jeszenszky 1" />
| |||