„Jáspis-barlang” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
[[Triász]] [[Mészkő (kőzet)|mészkőben]] jött létre. A sötétszürke befoglaló kőzete változatos, a barlang bejárati részén nem homogén, a barlang belsőbb részein, a néhol márgás mészkőben kalciterek, tűzkőrétegek és agyagpala tűnik fel. Körülbelül 140 méteres mélységben a barlang tetején ősmaradványok, [[ammoniteszek]], kagylótöredékek és csigatöredékek figyelhetők meg. A járatok leginkább réteglap mentén találhatók. Lépcsőzetes aknasorú barlang, amelyre a bejárati szakasz kivételével a nagy keresztmetszetű járatok jellemzőek.
Sok helyen gazdag [[cseppkő]]képződményekben, amelyek között gyakoriak a több méter magas és fél méternél vastagabb állócseppkövek. Néhány helyen barlangi gyöngyök vehetők észre. A bükk-vidéki barlangok között egyedi abban, hogy [[kalcit]] és [[aragonit]] anyagú, 50–150 milliméter hosszú heliktitek képződtek benne. Ezek a Heliktites-teremben kialakult képződmények és a [[víznyelő]] környékéről bekerült, több kilogrammot is elérő jáspis, azaz hidrokvarcit kavicsok jelentik legnagyobb tudományos értékét. A hideg vízből kivált aragonit ritka, Magyarországon nem található máshol ilyen képződmény. A [[Martonházi-aragonitbarlang]]ban van a másik előfordulási helye.
A lezárt barlang csak engedéllyel és tudományos kutatás miatt látogatható. Az omlásveszélyes járatrendszer bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni. A Szűkület nevű rész előtt van lezárva nem ajtóval, hanem egy zártszelvénnyel. A [[Bükk-vidék]] harmadik legmélyebb barlangja a [[Bányász-barlang]] és az [[István-lápai-barlang]] után.
32. sor:
Az [[1970-es évek]] elején a [[Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület]] barlangkutatói bontották az időszakosan aktív Szilfás-víznyelőt, de ekkor még nem tudtak a barlangba bejutni. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a Szilfás-víznyelő neve és egy térképen van feltüntetve a helye.
1993 augusztusában az egyesület tagjainak sikerült elérniük a barlangot. A barlangot Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László és Lipták Roland fedezte fel, akiknek Kovács Zsolt mutatta meg a bontási helyet. A Nagy-akna tetejéig tudott a feltárás napján egyikük eljutni. Második felfedező útjuk alkalmával már a majdnem 200 méteres mélységben található végpontig le tudtak hatolni kötél segítségével. A felfedezés idején 183 méter mélységűnek és 600–800 méter hosszúnak becsülték. 1993 decemberében pontosan fel lett mérve egy része és az alaprajzi poligonmenet alapján 190,2 méter mély és 626,6 méter hosszú volt. De hosszúsági adatához még körülbelül 200 méter fel nem mért járat tartozik. Ezekkel a méretekkel hazánk
2000-ben történt egy erőszakos behatolási kísérlet a lezárt részen túlra. 2001 óta fokozottan védett barlang az ásványritkaságai miatt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 830 méter hosszú, 190 méter függőleges kiterjedésű és 160 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy a 190 méter mély barlang [[Magyarország]] negyedik legmélyebb barlangja és több, mint 820 méter hosszú. A legújabb felmérése 2015. december 3-án történt, amelyet Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán végzett el. Ez csak a barlang egy részére terjedt ki. A felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi térképet keresztmetszetekkel és egy vetített-kiforgatott hosszmetszeti térképet 2015. decembertől 2016. áprilisig. A térképek 193,09 méter hosszúságig, 56,97 méter mélységig és 34 méter kiterjedésig ábrázolják a járatokat.
== Irodalom ==
| |||