Főmenü megnyitása

Módosítások

fejezetek szerkesztése
A romániai falurombolás és [[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] kisebbség-ellenes politikája ellen 1988. nyarán Budapesten megszervezett Erdély tüntetés a rendszerváltozáshoz elvezető társadalmi-politikai folyamatok egyik legfontosabb eseménye volt. Azt megelőzően,1956. októbere óta nem kerülhetett sor több ezer fő részvételével létrejött demonstrációra Magyarországon.
 
<nowiki>==Előzmény==</nowiki>
 
[[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] román államfő 1988. április 29-én bejelentette, hogy az általa elmaradottnak ítélt falusias település hálózatot fel kell számolni. A „településrendezési és szisztematizálási program” keretében [[Románia]] 13 ezer falva közül 7-8 ezret terveztek megsemmisíteni, és helyettük agráripari centrumokat hoztak volna létre. A terv különösen hátrányosan érintette volna Románia nemzetiségeit, köztük különösen az erdélyi magyarságot. A magyarlakta falvak többsége nem érte el az életképesnek nyilvánított két-háromezer főnyi alsó határt, és a magyar városok történelmi központjainak lerombolása is a program része volt.
Az 1987 szeptemberében alakult Magyar Demokrata Fórum alapító nyilatkozatában is kiemelten hangsúlyozta a magyar kisebbségek iránt érzett szolidaritás fontosságát. Az ország határain kívül élő magyar nemzetiségek megmaradásáért folyó küzdelmet az MDF az egyik alapvető feladatának tekintette. Nem csupán a kivándorlást kiváltó jogtalanságokra, a menekültek segélyezésére koncentráltak, hanem a szülőföldre való visszatérés lehetőségét is napirendet tartották. Ennek jegyében kezdődött meg [[Joó Rudolf]] koordinálásával egy feltáró munka, melynek eredményét 130 oldalas jelentésben közölték az erdélyi helyzetről, az ott élő kisebbségek életkörülményeiről. (IN: [[Für Lajos]] (szerk): Az erdélyi magyarságért - Dokumentumok, beszédek. Budapest, Eötvös Kiadó, 1989)
 
<nowiki>==Szervezés==</nowiki>
 
1988 januárjában egy, a román nép meg címzett levelet fogalmaztak meg, melyben együttérzésüket fejezték ki a diktatúra okozta szenvedések miatt. A levelet 420-an írták alá, többek között [[Csoóri Sándor (költő)|Csoóri Sándor,]] [[Mészöly Miklós]], Szabó Miklós, [[Kiss Gy. Csaba]], Für Lajos, [[Bíró Zoltán]] és [[Vásárhelyi Miklós]].
A tüntetés menetéről és időpontjáról május végén született döntés ezután kezdődött meg a lázas szervezés. Hivatalosan számos szervezet vett benne részt, de az előkészítő és szervező munka zömét az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság és a Széchenyi Casino végezte. Két fontos kérdés merült fel: hogyan lehet minél több embert tájékoztatni a demonstrációról, illetve biztosítani a legális kereteket. A tüntetés nyílt meghirdetésére a médiának keresztül nem volt lehetőség. A június 27. két megelőző vasárnap [[A Hét]] című műsor és néhány napra beszámolt ugye a rendezvény helyszínére, időpontjáról, de csak azzal az ürüggyel volt mód erre, hogy a BRFK tüntetéssel kapcsolatos figyelmeztetéseit tették közre, amelyek rendbontástól és provokációtól óvtak. A tüntetésre való toborzás tehát főként még mozgalmi eszközökkel történt, plakáton, röplapokon és személyes kapcsolatokon keresztül terjesztették a rendezvény hírét. Június 6-ra készült el Csurka István fogalmazásában a tüntetésre szóló felhívás, amit [[Aknay János]] szentendrei művész plakátjával együtt tízezres példányszámban nyomtatták ki. 1988 nyarán még nem létezett a jogállamiság nap megfelelő gyülekezési törvény. A tüntetések kezelése, engedélyezése, az esetleges rendőri fellépés kérdése politikai döntésen múlott. Június 20-án Fejti György, az [[A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája|MSZMP KB]] titkár elfogadta a [[Csurka István]], Bíró Zoltán, [[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]], [[Makovecz Imre|Makovecz Imre,]] [[Czine Mihály]] és [[Pálffy István (irodalomtörténész)|Pálffy István]] alkotta küldöttséget, ahol közölte, akár feltételeinek elfogadása esetén nem fogják megakadályozni a tüntetést. A feltételek: ne hangozzanak el rendszerellenes kijelentések, valamint soviniszta jelszava, és ne legyenek utcai rendbontások. A megfelelő lebonyolításáért a személyes felelősség a rendezőket terheli.
 
<nowiki>==A demonstráció==</nowiki>
 
1988. június 27-én este 7.00-ra százezer fő körüli tömeg gyűlt össze a fővárosi [[Hősök tere|Hősök teré]]<nowiki/>re, miközben a szervezők harmincezer emberben reménykedtek. A több száz karszalagos rendező, annak ellenére, hogy soha ilyen feladatot nem láthattok még el, nagyszerűen bevált. A tüntetés minden provokáció és mellékzönge nélkül, a legnagyobb méltósággal zajlott le. A romániai menekültek több száz fős csoportját Csoóri Sándor kísérte be a térre, őket nagy tapssal fogadták az emberek.
Ceausescu 1988. április  29-i bejelentését követően megkezdték a romániai falvak felmérését. A kitelepítéseket Románia Kárpátokon túli részen meg is kezdték, de mélyreható rombolás nem tudtak végezni. A külföldi tiltakozások és az anyagi források egyaránt nehezítették a barbár terv végrehajtását, az 1989-es decemberi forradalom pedig végleg véget vetett a településrendezésnek és Ceausescu diktatúrájának.
 
==Források==
Forrás:
 
Szekér Nóra: “Dunának, Oltnak egy a hangja” IN: Nagymihály Zoltán (szerk.) A történelem útján – Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára
45

szerkesztés