„Az acélt megedzik” változatai közötti eltérés

A népgazdaság helyreállítása a pusztító háborúk után nehézségekbe ütközött. Batyuzók, spekulánsok, fegyveres, fosztogató bandák, a társadalom söpredéke komoly gondot okozott a szovjet államhatalomnak. Az életben maradt, de külföldre menekült fehérgárdisták egy része is visszaszivárgott, és Ukrajna több városában ellenforradalmi felkelésre készülődtek. Sepetovkában Vaszilij pópa, Vinnyik zászlós és egy Petljura-tiszt állt a titkos zendülőszervezet élén. Fjodor Zsuhraj vezetésével a katonai iskola egységei, a [[KGB|Cseka]] emberei, a párt- és a [[Komszomol]]-tagjai csírájában fojtottak el a felkelést. Komoly gondot okozott a vasúti forgalom megbénulása, a kevés élelem és fűtőanyag. A városka lakóit éhhalál és fagyhalál fenyegette. Vasútépítő brigádokra volt szükség, hogy az erdő mélyéből a már korábban kitermelt tűzifát Sepetovkába tudják szállítani. Emberfeletti küzdelem várt az építőkre: a kegyetlen időjárással, a nyersanyaghiánnyal és a közelben leselkedő Orlik bandával kellett megküzdeniük. Orlik 200-300 fős kulákcsapatai kisiklatták a mozdonyokat, kis falvakat támadtak meg. Éjjel útonállók voltak, akik nappal békés, jámbor parasztokká változtak. Pavel is részt vett a vasúti pálya építésében, vékony kiskabátban és rozzant sárcipőben dolgozott megállás nélkül sárban, fagyban: lelkesen az embereivel együtt. Orlik a teljes bandájával rátámadt az építőkre, két óráig védekeztek a munkások, majd a segítségükre érkező [[páncélvonat]] és az odavezényelt kétszázadnyi vörös lovasság eldöntötte a harcot. Korcsagint [[hastífusz]] és [[tüdőgyulladás]] miatt vonatra tették, de az utasok az egyik állomáson kirakták a beteget: szerintük út közben meghalt a lenszőke fiatalember. Pavel azonban nem halt meg, hazavitték, és az otthoni ápolásnak köszönhetően tavasszal már gyógyultan kereshette fel a bátyját. Artyom közben megnősült, a családjával - a gyermekei körében - a hétköznapi emberek életét élte. Pavel [[Kijev]]be utazott, hogy felkereste korábbi elvtársait. A fiú barátainak egy része szétszóródott az országban, többen közülük fontos párt- vagy gazdasági vezető megbízatást teljesített. Akik Kijevben maradtak, nagyon örültek, hogy hamisnak bizonyult a hír Pavel haláláról, és munkát szereztek Korcsaginnak, aki ezután segédszerelőként dolgozott egy vasutasműhelyben. Komszomol-titkárként Pavka a munkaidő letelte után is gyakran bent maradt a műhelyben, hatására a többiek is csatlakoztak hozzá. Később [[Berezdov]]ba került - a lengyel határ mellé -, ahol a 2. katonai kiképzőzászlóalj politikai biztosa lett. Az itt eltöltött egy év alatt a területen végzett politikai munka mellett Pavel kivette a részét a csempészek, a banditák, a [[Trockizmus|trockisták]] és a belső ellenség elleni harcból is. 1924 januárjában meghalt [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]], a hatalmas gyászt követően Sepetovkában a vasutasműhelyben 37 veterán munkás jelentkezett a pártba, köztük volt az idősebb Korcsagin is.

* Artyom Andrejevics Korcsagin, Pavel bátyja, [[Lakatos (foglalkozás)|lakatos]]

* Anna BohartBorhart