„Rock” változatai közötti eltérés

Egyesek [[kereszténység|keresztény]] szemszögből tették kritika tárgyává a rockzenét. A [[protestantizmus|protestáns keresztény]] nézeteket Walter Kohl ''Rockzene és keresztyén életvitel'' című [[1984]]-es műve világítja meg. Kohl úgy véli, hogy a rockzene tipikus elemei ''a)'' az egyoldalú, testre ható ritmus, ''b)'' a dallam-, összhang- és ritmusrészletek monoton ismétlődése, ''c)'' a nagy hangerő és ''d)'' a rendetlen, eksztatikus kifejezési formák ellentmondanak [[Isten]] teremtési rendjének, amely a békességet, nem pedig az összevisszaságot sugallja. Emellett Kohl szerint a rockzene „''gyakran kábító és hipnotikus hatású, transzba és pusztító eksztázisba meríti hallgatóságát''”, illetve fogalmához negatív képzetek tapadnak. Úgy véli, hogy ezért keresztény rockzene nem is létezhet.<ref>Kohl, i. m., 121. o.</ref> Arra a hozzá intézett kérdésre, hogy egy [[klasszikus zene]]szerző [[biblia]]i alapelvekkel ellentétes élete miatt miért hallgathatóak mégis művei, míg egy rockzenészé hasonló esetben miért nem ajánlott, – úgy válaszol, hogy szemben a komolyzenei alkotásokkal, a rockzene esetében a bibliaellenes életszemlélet – a fentebbi jellemző elemek miatt – közvetlenül a darabok zenei részében is kifejezésre jut.<ref>Kohl, i. m., 126. o.</ref> A rockvilágot 9, véleménye szerint a vallásos világnézettel ellentétben lévő ponton támadjaː 1. az alkotók hírnévéhsége; 2. a pénzügyi és ipari körökkel való komoly érdekeltségi kapcsolatok; 3. hatalomra és manipulációra törekvés; 4. kábítószer élvezet, alkoholizmus, kicsapongó szexuális élet; 5. keleti vallásosokvallások befolyása; 6. varázslás, okkultizmus; 7. lázadás, rombolási düh; 8. kaotikus mammuthangversenyek; 9. önző, „vedd el” életszemlélet reklámozása.<ref>Kohl, i. m., 21–35. o.</ref> U. Bäumer [[1993]]-as ''Csak a lelkedet akarjuk! A rockzene világa és az okkultizmus'' című művében tulajdonképpen Kohl 6. pontját elemzi részletesenː rámutat, milyen mértékben van jelen az okkultizmus, varázslás, és a kifejezett [[sátánizmus]] a rockzene világában. Állításait az egyes rockzenészek életéből vett példákkal, zeneszövegrészletekkel és hanglemezborítók mellékelt képeivel támasztja alá.<ref>U. Bäumer, i. m.</ref> – Corrado Balducci a [[római katolikus egyház]] irányából vizsgálja meg a rockzene kérdését ''Sátánizmus és rockzene'' című [[1992]]-es könyvében. A mű hasonlóan Bäumer könyvéhez a rockzene okkult vonásaival foglalkozik és többé-kevésbé sátánista rockegyüttesnek minősíti a [[The Beatles]]-t, a [[The Rolling Stones]]-t, a [[Black Sabbath]]-ot, és a [[Led Zeppelin]]t. Részben sátánista vonásokat figyel meg – példákkal illusztrálva – az [[AC/DC]], a [[Dead Kennedys]], az [[Iron Maiden (heavy metal együttes)|Iron Maiden]], a [[Kiss (együttes)|Kiss]], a [[Megadeth]], a [[Mötley Crüe]] és a [[Possessed]] egyes dalszövegeiben,. Személy szerint sátánistának tartja [[Alice Cooper]]t, [[Mick Jagger]]t és [[Ozzy Osbourne]]-t. Úgy véli, hogy a rockzenei alkotások gyakran tudatalatti vagy tudatos sátánista üzeneteket közvetítenek, emellett nemritkán öngyilkosságra, lázadásra, szexuális devianciákra és bűnözésre buzdítják a hallgatóságot.<ref>Balducci, i. m.</ref>