„Igazságos világba vetett hit” változatai közötti eltérés

a
Hogy megmagyarázza ezeket az eredményeket, Lerner feltételezte egy igazságos világba vetett hit létezését. Egy igazságos világ olyan, melyben a cselekvéseknek és körülményeknek megjósolható, megfelelő következményei vannak. Ezek a cselekvések és körülmények jellemzően az egyének viselkedései és tulajdonságai. A speciális körülmények, melyek bizonyos konzekvenciákkal járnak szociálisan meghatározottak az adott társadalom normái és ideológiái által. Lerner funkcionálisan adaptívnak állítja be az igazságos világba vetett hitet: fenntartja a hiedelmet, miszerint az egyén megjósolható módon tudja befolyásolni a körülötte levő világot. Ez egyfajta „szerződésként” funkcionál a világgal viselkedésünk következményeire nézve. Emellett lehetővé teszi, hogy tudjunk tervezni és elkötelezzük magunkat hatékony, célorientált viselkedések iránt. Lerner eredményeit és teoretikus munkáját az 1980-ban megjelent ''The Belief in a Just World: A Fundamental Delusion'' című tanulmányában foglalja össze.
 
Lerner azt feltételezte, hogy a hiedelem nagyon fontos az emberek számára saját pszichikai jóllétük fenntartásában. Mindazonáltal az embereknek nap mint nap kell azzal a ténnyel szembesülniük, hogy a világ nem igazságos: emberek milliói szenvednek minden ok nélkül. Lerner szerint bizonyos stratégiákat alkalmazunk arra, hogy minimalizáljuk az igazságos világba vetett hitünket fenyegető állításokat. Ezek a stratégiák mind racionálisak, mind irracionálisak lehetnek. Racionális lehet az igazságtalanság realitásának elfogadása, ezzel próbálva meg megelőzni azt vagy helyrehozatalt biztosítani,; illetve saját korlátaink elfogadása. A nem racionális stratégiák közé tartozik a [[Elhárító mechanizmus#Tagadás|tagadás]] és a visszavonulás, valamint az esemény újraértelmezése.
 
Van néhány tipikus mód, melyek szerint a emberek újra értelmeznek egy eseményt, hogy ezáltal az beleilleszthető legyen az igazságos világba vetett hitrendszerükbe. Az egyik ezek közül újraértelmezi a kimenetet, az okot és/vagy az áldozat személyiségét. Amikor ártatlanok igazságtalan szenvedését látjuk, az egyik legmeghatározóbb módja egy eseményészlelés újraértelmezésének, ha a szenvedés áldozatát felelőssé tesszük szenvedéséért. Pontosabban a megfigyelők az áldozatok viselkedését vagy személyiségjegyeit okolják a történtekért.