„Bizánci művészet” változatai közötti eltérés

A hatodik században épült legnagyobb értéke a [[Hagia Szophia]], a Szent Bölcsesség temploma. Építészei tökéletesítették a [[kupola|kupolás]] épületek Keleten szokásos formáit. A nyugaton uralkodó hosszhajós bazilikával szemben középponti elrendezésű hosszhajós kupolás templomokat emeltek. A római zárt kupolaterektől eltérően megoldották a függőkupolás térzáró szerkezetek építését. Az [[egyház]]i hatalom nagyszerű kifejezője volt a hatalmas, pillérekkel négy helyen alátámasztott, kupolás, központi elrendezésű építmény, melyhez egy-egy félkupolával fedett tér csatlakozott. Ezeket ismét kisebb félkupolák bővítették. A [[baldachin]]os oltárok, domborműves szószékek, a kupola arany hátterű [[mozaik]]díszítésének keleties pompája, s a padlózat színes burkolása a bizánci császári hatalom, és az isteni bölcsesség épületévé avatják.

 

[[I. Justinianus]] idejében [[Ravenna|Ravennában]], a bizánci hatalom fő [[Olaszország|itáliai]] színhelyén is sok templomot építettek. A leghíresebb közülük a San Vitale templom, nyolcszög alapú épület. Az oltár két oldalán két, jól megvilágított mozaik látható. Az egyik [[Theodóra bizánci császárnő|Theodóra császárnőt]] és kíséretét ábrázolja amint aranyserleget ajándékoz a templomnak, a másik oldalon pedig [[I. Justinianus]] nyújtja ajándékát, egy aranytálat. A ruházat bő redője alatt teljesen elenyészik a test formája. Az alakok körülötti földet egyszínű háttér helyettesíti.

 

Az istenanya nem lehetett akármilyen fiatal asszony gyermekével, még ha azt ugyancsak szépen is festették meg. Ikonnak, szentképnek csak a hagyományos típusokat fogadták el. De ez a konzervativizmus lassanként alakult ki. A művészek teremtették meg az ókeresztények egyszerű illusztrációiból a hatalmas képeket, melyek a bizánci templomok falát díszítik. Ha ezeket a mozaikokat nézzük a [[Balkán-félsziget|balkáni]] országok vagy [[Olaszország]] templomaiban, nem tagadhatjuk, hogy amit a keletrómaiak végbevittek, elég jelentős dolog.

 

 

Az ikon közvetítő szerepet tölt be az égiek és a földi világ között, így szorosan hozzátartozik az ortodox liturgiához. A híres ikont, a Vlagyimiri Istenanyát egy kijevi herceg renndelte [[Konstantinápoly]]ban, majd a vlagyimiri székesegyháznak ajándékozta. A festmény volt minden későbbi, a Szeretetteljes Szűzanyát ábrázoló ikon ihletője.