„Finn Királyság (1918)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szerintem kész |
|||
55. sor:
A kormányzó tisztjére [[Pehr Evind Svinhufvud]]ot választották meg, a miniszterelnöke pedig [[Juho Kusti Paasikivi]] (1946-56 között hazája elnöke) lett, akik a kormány többi tagjával együtt mind monarchisták voltak, de a parlamenti többség ellenére az alkotmányos monarchiáról benyújtott két javaslat egyike sem kapta meg az elfogadáshoz szükséges öthatodos többséget. Másik égető kérdés az uralkodó személyének megtalálása és a királyválasztás megszervezése volt. Az ekkor már a kelet-európai orosz hegemóniát felváltó német érdekszféra döntően meghatározta a politikai tapogatások irányvonalát, és az új király személyét a német udvarban keresték. A kiszemelt jelölt II. Vilmos császár fia, [[Oszkár porosz királyi herceg]] volt, a kormányzó személyesen is közbenjárt a császárnál, de sikertelenül. Ennek ellenére a német politikai vezetők is kifejezték szándékukat, hogy támogatnák Finnország monarchiává válását, mint a finn-német kapcsolatok szorosabbra vételének egy állomását. A finn országgyűlés végül a hessen-kasseli herceget, [[Frigyes Károly hessen-kasseli tartománygróf|Frigyes Károly]]t kérte fel a Finn Királyság trónjára.<ref name='finn311'/><ref name='finn312'>{{Opcit|n=Jutikkala-Pirinen|o=312}}</ref><ref name='countrystudies'/>
Azonban a világ politikai folyamatok következtében a tervek meghiúsultak. 1918. november 9-én II. Vilmos császár a nyugati fronton végbemenő antant előrenyomulás és a hátországban kitörő forradalmi megmozdulások hatására lemondásra kényszerült és Németországban kikiáltották a köztársaságot. November 11-én megkötötték a [[Compiègne-i fegyverszünet (1918)|Compiègne-i fegyverszünetet]], melynek értelmében a harci cselekmények befejeződtek és a háború véget ért. A kormányzó, Svinhufvud a német vereséget látva reálisan felmérte a helyzetet és politikailag az antant hatalmakhoz igyekezett közeledni. Megbízásából a fehér erők volt vezetője, [[Carl Gustaf Emil von Mannerheim]] tábornok [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniába]], majd [[Franciaország]]ba a diplomáciai kapcsolatok kiépítése céljából. Az ország területét hamarosan elhagyták a német katonai egységek, a választott uralkodó, Károly Frigyes pedig a kedvezőtlen aktuálpolitikai helyzet miatt 1918. december 14-én lemondott finn királyi címéről. Az „''uralkodó''” lemondását hamarosan Svinhufvud is követte, a kormányzói székbe Mannerheim került, a parlamentet felosztották, a kormány tagjai kicserélődtek és hamarosan választásokra került sor. Az új országgyűlés a szociáldemokraták és a köztársaság-párti Agrárpárt (a mai [[Finn Centrumpárt]]) megerősödését hozta, a monarchista erők háttérbe szorultak és 1919. július 17-én döntés született a köztársasági államforma elfogadásáról.<ref name='finn312'/><ref>{{Opcit|n=Jutikkala-Pirinen|o=313}}</ref><ref name='countrystudies'/>
==Jegyzetek==
| |||