„Max Weber (szociológus)” változatai közötti eltérés

a
[[1893]]-ban elvette unokatestvérét, [[Marianne Weber|Marianne Schnitgert]], aki [[feminista]]ként és íróként már ismert volt. Következő évben a [[Freiburgi Egyetem]]re kinevezték a [[közgazdaságtan]] tanárának, majd [[1896]]-ban a [[Heidelbergi Egyetem]]re került. [[1897]]-től egészen [[1901]]-ig betegsége – valószínűleg idegösszeomlás – miatt gyakran kellett teljesen szüneteltetnie tudományos munkáját: halála előtt apjával összeveszett és nem volt alkalma kibékülnie.
 
[[1903]]-ban Weber a [[Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik|Társadalomtudományi és Szociálpolitikai Iratok]] című újság [[társszerkesztő]]je lett. Úgy érezte, hogy nem képes visszatérni a rendszeres tanításhoz, ezért kutatóként dolgozott tovább, amiben egy [[1907]]-es [[örökség (jog)|örökség]] is segítette. [[1904]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] látogatott és részt vett a [[Művészeti és Tudományos Konferencián]], amit a [[Louisianai Világkiállítás]]sal együtt tartottak [[St.Saint Louis, (Missouri)|St. Louisban]]. [[1905]]-ben jelent meg leghíresebb műve, [[A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme]] (magyarul csak [[1982]] óta olvasható). Ez a tanulmány alapozta meg későbbi, a [[kultúra]] és [[vallás]] [[nemzetközgazdaság]]i hatásaival foglalkozó kutatásait.
 
[[Fájl:Max Weber 1917.jpg|thumb|left|300px|Max Weber 1917-ben]]