„Halottak Könyve” változatai közötti eltérés

 

<!--átírni: A leghíresebb a 125. fejezet, amely a túlvilági bíróság ítéletét mondja el a lélek felett. A 17. fejezetet [[filozófia]]i mondanivalója teszi érdekessé, a 175. fejezetben pedig [[Atum]] és [[Ozirisz]] dialógusa a világvégét vetíti előre. A 15. fejezet naphimnuszai magas irodalmi színvonalat képviselnek, ezek teljes megértéséhez az egyiptomi [[mitológia]] alapos ismerete szükséges. Ez az irat egészére is vonatkozik, amelyben sok fejezet tartalmaz mindmáig megoldatlan [[filológia]]i problémákat. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a helyenként archaizáló, ritka szavakat használó szöveget az egyiptomi írnokok sem értették jól, s ez komoly szövegromláshoz vezetett. A legtöbb példányt leegyszerűsített hieroglifákkal írták, a XXI. és XXVI. dinasztia közti időből hieratikus írással készült példányai is ismertek.-->A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. [[Filozófia]]i jelentőségű a 17. fejezet, míg a 175. fejezetben a világvégét vetíti előre [[Atum]] és [[Ozirisz]] párbeszéde. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi [[mitológia]] részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan [[filológia]]i problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami önmagában is gátolja a szövegek értelmezését. A legtöbb ismert példányt kurzív (folyóíráshoz hasonlóan írt) hieroglifákkal írták, amelyek jelei esetenként jelentős egyszerűsítések miatt nehezen ismerhetők fel. A [[Szaiszi kor]] és a [[Későkor]] idején (XXI – XXVI. dinasztia) [[Egyiptomi írás|hieratikus]] példányok is készültek.<ref name="vil4">{{VIL|4|181}}</ref>

 

== Jegyzetek ==