Főmenü megnyitása

Módosítások

a
== '''Az Erdély tüntetés''' ==
A romániai falurombolás és [[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] kisebbség-ellenes politikája ellen 1988. nyarán Budapesten megszervezett Erdély tüntetés a rendszerváltozáshoz elvezető társadalmi-politikai folyamatok egyik legfontosabb eseménye volt. Azt megelőzőenKorábban,1956. októbere óta nem kerülhetett sor több ezer fő részvételével létrejött demonstrációra Magyarországon.
 
==ElőzményElőzmények==
 
[[Nicolae Ceaușescu|Nicolae '''Ceaușescu''']] román államfő 1988. április 29-én bejelentette, hogy az általa elmaradottnak ítélt falusias település hálózatot fel kell számolni. A „településrendezési és szisztematizálási program” keretében [[Románia]] 13 ezer falva közül 7-8 ezret terveztek megsemmisíteni, és helyettük agráripari centrumokat hoztak volna létre. A terv különösen hátrányosan érintette volna Románia nemzetiségeit, köztük különösen az erdélyi magyarságot. A magyarlakta falvak többsége egyrészt nem érte el az életképesnek nyilvánított két-háromezer főnyi alsó határt, ésde a romániai magyar lakta városok történelmi központjainak lerombolása is a program része volt.
 
A magyarországi ellenzéki mozgalmak, akkori nevükön alternatív szervezetek, részéről széles társadalmi bázison nyugvó tiltakozás terve fogalmazódott meg. Először Május 16-án a [[Magyar Demokrata Fórum]] a Jurta Színházban tartott Nyilvánosság című fórumán hangzott el, hogy május 30-ára nagy szabású tiltakozó demonstrációt szerveznek a román nagykövetség budapesti épülete elé.
 
1988. január 29-én alakult meg a Romániából érkező menekültek támogatására a Menedék Bizottság, mely a demokratikus ellenzékhez és az 1979-ben szerveződő [[Szegényeket Támogató Alap]] (SZETA) köréhez kapcsolódott.
 
Az 1987 szeptemberében alakultmegalakult Magyar Demokrata Fórum alapító nyilatkozatában is kiemelten is hangsúlyozta a magyar kisebbségek iránt érzett szolidaritás fontosságát. Az ország határain kívül élő magyar nemzetiségek megmaradásáért folyó küzdelmet az MDF az egyik alapvető feladatának tekintette. Nem csupán a kivándorlást kiváltó jogtalanságokra, a menekültek segélyezésére koncentráltak, hanem a szülőföldre való visszatérés lehetőségét is napirendetdöntően fontos szempontnak tartották. Ennek jegyében kezdődött meg [[Joó Rudolf]] koordinálásával egy feltáró munka vette kezdetét, melynek eredményéteredményeképp 130 oldalas jelentésbenjelentést közöltékközöltek az erdélyi helyzetről, az ott élő kisebbségek életkörülményeiről. (IN: [[Für Lajos]] (szerk): Az erdélyi magyarságért - Dokumentumok, beszédek. Budapest, Eötvös Kiadó, 1989)
 
==Szervezés==
 
1988 januárjában vezető magyarországi értelmiségiek egy, a román nép megnépnek címzett levelet fogalmaztak meg, melyben együttérzésüket fejezték ki a diktatúra okozta szenvedések miatt. A levelet 420-an írták alá, többek között [[Csoóri Sándor (költő)|Csoóri Sándor,]] [[Mészöly Miklós]], Szabó Miklós, [[Kiss Gy. Csaba]], Für Lajos, [[Bíró Zoltán]] és [[Vásárhelyi Miklós]].
 
A tüntetés menetéről és időpontjáról május végén született döntés, és ezután kezdődött meg a lázas szervezés. Hivatalosan számos szervezet vett benneebben részt, de az előkészítő és szervező munka zömét az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság és a Széchenyi Casino végezte. Két fontos kérdés merült fel: hogyan lehet minél több embert tájékoztatni a demonstrációról, illetve biztosítani a legális kereteket. A tüntetés nyílt meghirdetésére a médiánakkorabeli, a diktatúra által ellenőrzött médián keresztül nem volt lehetőség. A június 27. két-ét megelőző vasárnap [[A Hét]] című műsor és néhány napra beszámolt ugyeugyan a rendezvény helyszínére,helyszínéről és időpontjáról, de csak azzal az ürüggyel volt mód erre mód, hogy a BRFK tüntetéssel kapcsolatos figyelmeztetéseit tették közre, amelyek rendbontástól és provokációtól óvtak. A tüntetésre való toborzás tehát főként még mozgalmi eszközökkel történt, plakáton, röplapokon és személyes kapcsolatokon keresztül terjesztették a rendezvény hírét. Június 6-ra készült el [[Csurka István]] fogalmazásában a tüntetésre szóló felhívás, amit [[Aknay János]] szentendrei művész plakátjával együtt tízezres példányszámban nyomtatták ki. 1988 nyarán még nem létezett a jogállamiság napjogállamiságnak megfelelő gyülekezési törvény. A tüntetések kezelése, engedélyezése, az esetleges rendőri fellépés kérdése politikai döntésen múlott. Június 20-án Fejti György, az [[A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája|MSZMP KB]] titkár elfogadta a [[Csurka István]], [[Bíró Zoltán]], [[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]], [[Makovecz Imre|Makovecz Imre,]] [[Czine Mihály]] és [[Pálffy István (irodalomtörténész)|Pálffy István]] alkotta küldöttséget, aholmelyen közölte, akárhogy feltételeinek elfogadása esetén nem fogják megakadályozni a tüntetést., Amelyek feltételeka következők voltak: ne hangozzanak el rendszerellenes kijelentések, valamint soviniszta jelszavajelszavak, és ne legyenek utcai rendbontások. AVégül, a megfelelő lebonyolításáért a személyes felelősség a rendezőket terheli.
 
==A demonstráció==
 
1988. június 27-én este 7.00-ra órára százezer fő körüli tömeg gyűlt össze a fővárosi [[Hősök tere|Hősök teré]]<nowiki/>re, miközben a szervezők harmincezer emberbenembert reménykedtekvártak. A több száz karszalagos rendező, annakakik ellenére,azt hogymegelőzően soha ilyen feladatot nem láthattokláttak még el, nagyszerűenremek bevált.munkát Avégeztek; a tüntetés minden provokáció és mellékzönge nélkül, a legnagyobb méltósággal zajlott le. A romániai menekültek több száz fős csoportját Csoóri Sándor kísérte be a térre, őket nagy tapssal fogadták az emberek.
 
A román nagykövetségen, amelyetnagykövetséget pajzsos rendőrsorfal védett,védte. Az ott dolgozó diplomaták a tüntetés delegációját nem fogadták, a tiltakozó memorandumot nem vették felát. Válaszul másnap bezárták a kolozsvári magyar főkonzulátust, munkatársukatmunkatársaikat kiutasították az országból. Az új konzulátus megnyitására kilenc év múlva kerülkerült csak sor.
 
Ceausescu 1988. április  29-i bejelentését követően megkezdték a romániai falvak felmérését. A kitelepítéseket Románia Kárpátokon túli részen meg is kezdték, de mélyreható rombolás nem tudtak végezni. A külföldinemzetközi tiltakozások és azszűkös anyagi források egyaránt nehezítették a barbárcivilizálatlan terv végrehajtását, az 1989-es decemberidecemberében kirobbant romániai forradalom pedig végleg véget vetett a településrendezésnek, és Ceausescu diktatúrájának is.
 
==Források==
 
Szekér Nóra: “Dunának, Oltnak egy a hangja” IN: Nagymihály Zoltán (szerk.) A történelem útján – Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2016
 
Antológia Kiadó
 
Lakitelek, 2016
45

szerkesztés