„Geyer Stefi” változatai közötti eltérés

ZeneiOrvosi-zenei családból származott: apja, [[Geyer József]] törvényszéki orvos volt, aki hegedűn és brácsán adott elő; bátyja, [[ifj. Geyer József]] pedig orgonaművészszámos orgonaépítészeti mű szerzője, organológus és a Zeneakadémia könyvtárosa illetve orgonaépítészeti előadója volt. Édesanyja Zipernowsky Fanny, Zipernowsky Károly híres feltaláló, a magyar elektrotechnikai oktatás megalapítójának testvére. Hegedűtanulmányait [[Hubay Jenő]] mesteriskolájában végezte a [[Zeneakadémia| Zeneakadémián]], Szigeti József és Vecsey Ferenc mellett mestere iskolájának első jelentős, külföldön is elismert képviselője volt. CsodagyerekCsodagyermek volt; játékával már tizenéves korában lenyűgözte Európát, Amerikát. [[1895]]-ben lépett fel első ízben nyilvánosan. 1900. december 17-én szenzációs sikert aratott a bécsi Musikvereinban Ellen Gulbranson svéd énekesnő és korabeli ünnepelt díva koncertjének köztes számaként. [[19021901]]-től számos turnét tett európai és amerikai városokban, Erzsébet román királyné, a porosz és angliai uralkodó előtt jelent meg játékával. A pápa előtt is játszott, Spanyolországban Sarasate szülővárosában Pamplonában arcképét a híres hegedűsé mellé illesztették.

[[Klasszicizmus|Klasszikus]] és [[Romantika|romantikus]] művek előadásával tűnt ki. [[19061907]]-tól májusától közeli kapcsolatban volt [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], Bartók viszonzatlan szerelmét idézi meg a ''[[Bartók: Két portré|Két portréarckép]]'' című zenekari mű, valamint a Geyer Stefinek dedikált ''[[Bartók: I. hegedűverseny|posztumusz hegedűverseny]]'', az I. Mindkettőbenvonósnégyes felbukkanés a 14 Bagatell két műve (“Ma mie qui danse”, “Elle est morte...”). A Geyer Stefi-motívum (d-fisz-a-cisz), amely egészen az 1939-es évekig ''[[Bartók: Divertimento|Divertimentóig]]'' kísértikíséri Bartók zenéjét. Levélváltásuk fontos zenetörténeti dokumentum, barátságuk 1929-től követhető újra nyomon. 1908-ban a svájci Othmar Schoeck zeneszerző is szerelemre lobbant iránta, vonzalmának több Stefinek dedikált mű lett gyümölcse: a D-dúr hegedűszonáta op. 16, az Albumblatt, az 1910-1912 között keletkezett B-dúr hegedűverseny “quasi una fantasia”. Ez utóbbit, Bartók hegedűversenyével ellenben (melyet először 1958-ban, halála után mutattak be először Bázelben a Bartók-Fesztivál keretében Hans-Heinz Schneeberger hegedűművész közreműködésével) Stefi számtalanszor játszotta a művet nyilvánosság előtt is, 1947-ben pedig lemezre vette a Tonhalle Zenekarával Volkmar Andreae vezénylete alatt.

[[1911]]-től [[1919]]-ig [[Bécs]]ben élt, Erwindr. Edwin Otto Sigismund Jung bécsi ügyvédhez ment férjhez. 1920-ban, miután Jung 1918 novemberében az influenzajárványban meghalt, [[Walter Schulthess]] svájci zeneszerző, zongorista, koncertügynök felesége lett. [[Zürich]]ben telepedett le, ahol mint [[Svájc]] egyik legkiválóbb hegedűművészét tartották számon. 1921-ben született meg egyetlen lánya Rosmarin Jaggi-Schulthess, szintén hegedűművész és a Zürichi Opera második hegedűszólamának tagja. Férjével, ki rendszeres zongorakísérője volt, intenzív turnékon vettek részt Európa számos országában, 1924-ben amerikai koncertkörútra indult. [[1934]]-től a zürichiZürichi konzervatóriumKonzervatórium tanárakoncertszakának hegedűtanára lett; néhány1941-től évig1945-ig egyvezette [[vonósnégyes]]taz vezetett.általa [[1953]]alapított Geyer Stefi-tólKvartettet: további tagjai Rudolf Baumgartner (második hegedű), a későbbi Lucerne Festival Strings vezetője, Ottavio Corti (brácsa) és Eric Guignard (cselló). Szintén [[Paul Sacher1941]]-ben általférjével vezetettközösen zürichimegalapította a [[Collegium Musicum Zürich]] zenekarzenekarát, hangversenymesteremelynek vezénylésére Paul Sachert kérték fel. Geyer Stefi az együttes első koncertmestere volt egészen haláláig.