„Mezey József” változatai közötti eltérés

'''Mezey József''' ([[Kisléta]], [[1823]]. [[május 11.]] – [[Budafok|Promontor]], [[1882]]. [[szeptember 8.]]) költő, festőművész és fényképész.

Kislétán született, ahol édesapja gazdatiszt volt, nemsokára azonban a [[Bereg vármegye]]i [[Misztice|Miszticére]] nevezték ki kincstári sókör-lovaggá. Mezey József e szerény ruthén faluban élte gyermekéveit; apjától tanult írni, olvasni és már ekkor kedve telt rajzolgatni szénnel, krétával. A gimnáziumba [[Máramarossziget]]re küldték, ahol már arcképeket festett. A III. osztályt [[Szatmárnémeti|Szatmár]]t járta, ahol a püspöki tápintézetbe fogadták be. Ott 14 éves korában írt egy regényt, mely kéziratban keringett és elveszett; 15 éves korában az intézeti főnök nevenapjára egy három felvonásos színművet szerzett, a következő évben hasonló alkalomból egyik tanára tiszteletére egy ötszáz versből álló pásztori játékot írt. A bölcseleti tanfolyamot, bár önerejéből tartotta fenn magát, jelesen végezte; ezen idő alatt azonban apja meghalt.

Nem lévén módjában akadémiában kiképezni szépen fejlődő festészeti tehetségét, mérnök lett és e pályát a gyakorlaton kezdte meg. Szenvedéllyel rajzolt tollal és irónnal acélmetszeteket és kezdett olajba festeni; néhány hónap múlva már arcképeket is készített ezen modorban. Ekkor ismerkedett meg [[Petőfi Sándor]]ral, aki később benső barátja lett; ekkor kezdett hozzá azon arcképéhez is, mely 1879-ben a Vasárnapi Ujságban megjelent.

1848-ban [[Bem József|Bem]] táborában mint tüzérhadnagy szolgált. A szabadságharc után Nagybányán vonta meg magát és egész odaadással festett és verseket írt. 1850-ben először ment [[Pest (történelmi település)|Pestre]], ahol Marastoni műtermében hat hónapig tanulmányozta a nagy mesterek műveit. Pénze eközben elfogyván, ismét visszatért [[Nagybánya|Nagybányára]], ahol újabb erővel fogott a festészethez. Így két év alatt némi tőkét szerzett és megnősült.

1852-ben lakását Pestre tette át. Itt festette a nagybányai római katolikus templom hat mellékoltárának képeit. Amikor képeit oda vitte, hosszabb betegségbe esett és ezért nem is tért vissza Pestre, hanem a szatmári egyházmegyében mintegy ötven oltárképet festett, valamint számos arcképet, csendéletet és életképet, legszívesebben azonban tájéképeket, melyekből többet a pesti műegylet tárlatában kiállítottak; ezeket az egylet és magánosok megvették.

1857 őszén [[Munkács]]ra ment a [[nagylucska]]i orosz templom négy főképét megfesteni, ahol öt hónapot töltött; azonben december végén nagy meghűlésből szembajt kapott, minek következtében 1858 tavaszán felment [[Bécs]]be, ahol hat heti gyógyítás után baja elmúlt, és még azon év őszén Munkácsra költözött családjával együtt. Itt négy évnél tovább lakott, és templomképeket, arc- és tájképeket festett.

1862-ben [[Máramarossziget]]re utazásakor meghűlt, és szemei ismét kezdtek gyengülni; mindamellett 1863 februárjában Nagybányára ment az ottani főoltárképet festeni; e munka azonban már nagyon kínosan ment, és ez volt az utolsó műve. Hiába kereste fel a [[torja]]i kénes barlangot és 1864 őszén Budán dr. Siklósy vizgyógyintézetét. Ezután tíz évig özvegy Szűcs Lajosné házában Pesten talált menedéket nejével együtt, folyton a legjelesebb pesti és bécsi orvosokkal gyógyíttatván magát.

==Munkája==

* Mezey József költeményei. Pest, 1870. (A 2400 előfizető kielégítésére egymás után három kiadást kellett belőle rendeznie).

* [http://opacresolver.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_osszes&bib1id=20003&bib1field=0&term=64962&too_many_records=false&rc=9&pos=3&offset=1&stepsize=10&oldOffset=100000auth/PIM64962 Életrajzi index] Petőfi Irodalmi Múzeum