„Spárta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peloponnézosz -> Peloponnészosz |
Belső hivatkozás |
||
50. sor:
==== Spártai hegemónia ====
[[Fájl:Rider BM B1.jpg|thumb|A "Lovasok festője" által dekorált váza Spártából, az ie. 550-520-as évekből. A szárnyas alak feltehetően [[Niké]]. Jelenleg a [[British Museum]] őrzi.]]
Az [[i. e. 6. század]] közepén a háborúk következtében megerősödött a spártai katonai szellem, amit az antik tradíció [[Khilón]]hoz, a [[hét bölcs]] egyikéhez köt, aki [[i. e. 556]]-ban volt [[Ephorosz (tisztség)|ephorosz]]. A katonai szellem a kereskedelem és kultúra hanyatlását eredményezte, a [[Perzsa Birodalom|perzsa]], [[kelták|kelta]], [[karthágó]]i és [[ókori Athén|athéni]] kereskedelmi versenytársakkal szemben Spárta alulmarad, a helyi piacok felé forduló kézművesek termékein az igénytelenség lesz úrrá. Ekkor jelenik meg a spártai "egyszerűség" és idegengyűlölet ([[xenélaszia]], szó szerint "idegenek kiűzése"). Ugyanekkor kiépíti a peloponnészoszi katonai szövetséget, a [[szümmakhia|szümmakhiát]], amiben [[Argosz (város)|Argosz]] kivételével minden
A [[görög-perzsa háborúk]] kezdetére – amikor a [[Perzsa Birodalom]] megpróbálta alávetni uralmának a görög szárazföldet – Spárta volt Görögország vezető katonai hatalma az [[
==== Athéni hegemónia ====
58. sor:
A háborús győzelmek azonban inkább Athén érdemei voltak, s ez nagyon megnövelte a [[Themisztoklész]] flottafejlesztése miatt tengeri és kereskedelmi hatalommá vált Athén tekintélyét, ugyanakkor Spártától elfordultak a perzsa [[despota]]ként viselkedő Pauszaniasz miatt. Spártát később nagyon meggyengítette az [[i. e. 464]]-es földrengés, amiben 20 000 [[homoiosz]] és [[perioikosz]] halt meg. Nyomában azonnal kitört a harmadik [[messzéniai háború]]nak is nevezett nagy [[helóta]]felkelés, amit csak [[i. e. 458]]-ra sikerült a többi görög [[polisz]] segítségével leverni. Spárta szerencséjére a perioikoszok nem lázadtak fel, ami sokkal jobb helyzetüket mutatja talán a spártai társadalomban.
Időközben Athén létrehozta a [[
==== Spártai hegemónia ====
Az ezt követő spártai dominanciát a győztesek rendkívül rövidlátó politikája jellemezte, s hamarosan régi szövetségesei – [[Korinthosz]], [[Thébai]], [[Argosz (város)|Argosz]] – ismét Spárta ellen fordultak összefogva ősellenségükkel, Athénnal, s [[i. e. 395]] és [[i. e. 387]] között a végül döntést nem hozó [[korinthoszi háború]]ban csaptak össze Spártával. A következő években Thébai [[Epameinóndasz]] és [[Pelopidasz]] vezetésével megerősítette a [[
==== Thébai hegemónia ====
Théba rövid hegemóniája következett, aminek során a Peloponnészoszra tette át a harcok színterét s emberemlékezet óta először lépett idegen hadsereg [[Lakedaimón]] területére. A spártaiak
Ahogy lenni szokott, Thébai szövetségeseinek egy része elpártolt az új [[hegemónia|hegemóntól]], s [[i. e. 362]]-ben a [[matineai csata|mantineai csata (i. e. 362)]] többek között [[Athén]], Spárta, [[Mantinea]] és [[Élisz]] harcoltak Thébai, a [[Boiót Szövetség]], [[Tegea]], [[Argosz (város)|Argosz]], [[Megalopolisz]] és mások ellen. A csatában [[Epameinóndasz]] már győzött, amikor az ellenség üldözése közben halálos sebet kapott, s utolsó kívánságára – miután [[Pelopidasz]] már korábban meghalt, és nem volt több nagy thébai vezető – a thébaiak a [[status quo]] alapján békét kötöttek Spártával, Athénnal és szövetségeseikkel. Thébai visszahúzódása után megnyílt az út a makedón befolyás növekedése előtt, s [[i. e. 338]]-ban a [[khairóneiai csata|khairóneiai csatában]] [[II. Philipposz makedón király|II. Philipposz]] legyőzte a görög városok egyesült seregét.
|