„Szkerdilaidasz illír király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Hadvezéri tevékenysége: Apró + súlyos Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
→Hadvezéri tevékenysége: Apró Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
12. sor:
Teuta {{ie|227-ben}} bekövetkezett halála után [[Pharoszi Démétriosz]]{{Wd|Q738503}} vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, [[Triteuta illír királyné|Triteutát]]{{Wd|Q7844283}}, ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Wilkes 1992|:162.;|Ceka 2013|:181.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Szkerdilaidasz hűséget esküdött Démétriosznak, és a források tükrében kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával {{ie|228-ban}} kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját hatalmi törekvéseiket követték. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét [[koinon]]okba kezdtek szerveződni (ún. illír társadalmi háború, {{ie|221–217}}). Démétriosz és Szkerdilaidasz {{ie|221–220}} fordulóján kilencven [[lembosz]]ból álló flotta élén [[Lisszosz]]ból a [[Peloponnészosz]] nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták [[Pülosz]] városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz negyven hajóval [[Naupaktosz]]{{Wd|Q782278}} kikötőjébe sietett. Ott az aitólok zsoldjába állt, és flottája élén végigfosztogatta az [[akhaia]]i{{Wd|Q2790451}} partokat. Miután azonban egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, ahogy az aitólok elosztják a hadi zsákmányt, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal [[V. Philipposz makedón király]] zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:120.;|Ceka 2013|:182–183., 404.;|Šašel Kos 2013|:178.;}} Ugyanebben az időszakban, {{ie|220}} körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött [[Amünandrosz|Amünandrosszal]]{{Wd|Q2807445}}, [[Athamánia]]{{Wd|Q10857476}} királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, [[III. Pleuratosz illír király|Pleuratoszhoz]]{{Wd|Q7204742}}, aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]{{Wd|Q380555}}.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Ceka 2013|:182.}}
Nem sokkal később, {{ie|219}} tavaszán kitört a [[második római–illír háború]]{{Wd|Q2345065}}, amelynek során a rómaiak csakhamar megsemmisítették Pharoszi Démétriosz seregét, majd hadisarc fejében békét kötöttek Pinnész Illír Királyságával. A béke azonban nem lett tartós, {{ie|218-ban}} V. Philipposz már az aitólok ellen harcolt, és ebben szövetségese, Szkerdilaidasz is kivette részét, de mindösszesen tizenöt hajóval, és azok fejében is kompenzációt kért. Ennek az lehetett az oka, hogy Szkerdilaidasz igyekezett elkerülni a kenyértörést akár a makedónokkal, akár a rómaiakkal szemben. Róma {{ie|217-ben}} követeket küldött Illíriába, hogy kérdőre vonják Pinnészt a hadisarc elmaradása miatt. Hogy az ifjú királlyal ezután mi történt, nem ismert a forrásokból, de még abban az évben eltűnt a politika színpadáról, és nagybátyja, Szkerdilaidasz lett az Illír Királyság uralkodója.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18. (a források közül egyedüliként Róma protezsáltjaként említik Szkerdilaidaszt);|Wilkes 1992|:163–164.;|Ceka 2013|:183–184.;|Šašel Kos 2013|:178–179.}}
=== Uralkodása ===
| |||