Főmenü megnyitása

Módosítások

vö.
 
=== Hadvezéri tevékenysége ===
Noha a történelmi forrásokban csak {{ie|230}}, az [[illír–epiróta háború]] kapcsán említik első ízben Szkerdilaidasz nevét mint az illír hadsereg fővezérét, feltehető, hogy már a korábbi években, az Agrón uralkodása alatti területszerző háborúkban is kitüntette magát. Miután az [[Aitólia|aitólok]]{{Wd|Q26857}} fölött {{ie|231-ben}} [[Medion]]nál{{Wd|Q6806982}} aratott diadal híre [[Illíria|Illíriában]] érte utol Agrónt, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}
 
Agrón {{ie|231-ben}} bekövetkezett halála után özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta]]{{Wd|Q237381}} vette át mostohafia, [[Pinnész illír király|Pinnész]]{{Wd|Q1288969}} régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: {{ie|230-ban}} kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta [[lembosz]]flottája a tenger felől vette be [[Onkhészmosz]]t, és ezzel az [[epirusz]]i fővárost, [[Phoiniké]]t közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, a [[Drino|Drinosz]]{{Wd|Q1259101}} völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és [[Longarosz dardán király|Longarosz király]] [[Dardánia|Dardániájához]] kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.{{refhely|Wilkes 1992|:158–159., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Përzhita 1992|:119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt);|Ceka 2013|:153., 177–178.}} E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–[[akarnania]]i{{Wd|Q416070}} szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az {{ie|229–228.}} évi [[első római–illír háború]]ban{{Wd|Q146966}} azonban alulmaradtak a birodalommal szemben, jóllehet, a [[Római Birodalom|rómaiak]] meghagyták Pinnészt az Illír Királyság trónján.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17–18.;|Wilkes 1992|:159–162.;|Schütz 2002|:72.;|Jacques 2009|:121–122.;|Përzhita 1992|:120.;|Ceka 2013|:178–181.;|Šašel Kos 2013|:177–178.;|Zavalani 2015|:19–21.}}
39 633

szerkesztés