„Navarinói csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
új szócikk kezdés
 
1. sor:
A '''navarinói csata''' 1827. október 8-án vagy 20-án a [[Peloponnészosz-félsziget]] délnyugati részén található navarinói öbölben, az ókori [[Pülosz]] város közelében zajlott le az egyesített francia-brit-orosz tengeri erők és az egyiptomi Ibrahim pasa flottája között, aki a török szultán oldalán harcolt. A szövetséges flotta döntő győzelme az 1829-ben függetlenné vált [[Görögország]] törökök elleni szabadságharcának meghatározó eseményévé vált.
 
=== Előzmények ===
A görög függetlenségi mozgalom hajtóerejének számító [[Filiki Eteria]] titkos társaság1821. március 28-án felkelést robbantott ki [[Morea|Moreában]] és az [[Égei-tengeri régió|égei-tengeri]] szigeteken a török szultán ellen, aki [[Tepelenti Ali]], janinai pasa elleni hadjáratával volt ugyanekkor elfoglalva. Ezért a felkelők Oroszország támogatására is számíthattak. Gyors görög sikerek után 1822-ben [[Epidaurosz|Epidavroszban]] ki is kiáltották a köztársaságot. A belső torzsalkodások – melyek oka elsősorban a görög földbirtokosok és hajómágnások önzése volt, mivel a törököktől visszafoglalt földekből a parasztok nem részesültek, s a helyi igazgatásban is a gazdagok töltötték be a vezető posztokat – miatt meggyengült felkelés ellen a török szultán az egyiptomi helytartóját, Mohamed Alit hívta segítségül. [[Muhammad Ali egyiptomi alkirály|Mohamed Ali]] a fia, [[Ibrahim pasa (Egyiptom)|Ibrahim pasa]] vezetésével küldött tengeri és szárazföldi haderőt a görögök ellen. A korszerűen felszerelt egyiptomi sereg 1824-ben [[Kréta (sziget)|Krétán]], majd 1825-ben a Peloponnészoszon szállt partra és szörnyű kegyetlenkedéseket végrehajtva 1827-ben [[Athén története|Athént]] is visszafoglalta a szultánnak. A görög kormány [[Euboia]] szigetére szorult vissza. A [[görög szabadságharc]] támogatására [[Európa]] értelmiségi köreiben mozgalom indult – lásd. [[filhellénizmus]] – és a nagyhatalmak is beavatkoztak a tengeri kereskedelmet akadályozó és veszélyeztető görög szabadságharc lezárása érdekében. Békés megoldást ajánlva, [[Anglia]], [[Franciaország]] és [[Oroszország]] a ''pétervári jegyzőkönyvben'' 1826. április 4-én, majd a ''londoni szerződésben'' 1827. június 24-én (vagy július 6-án) egy török fennhatóság alatt létrejövő görög autonómiát ajánlott a szultánnak, aki minden idegen beavatkozást mereven elutasított. A három szövetséges hatalom erre válaszolt a katonai akcióval, melyet diplomatái az 1812. évi ''bukaresti békének'' – melynek betartását a szultán az ''akkermani egyezmény'' aláírásával is megerősítette - a törökök részéről történt megsértésével indokoltak. (A szultán 1813-ban büntető expedíciót küldött a szerbek ellen, akiknek a béke önkormányzatot adott.)
 
===A csata lefolyása ===
A térségbe küldött szövetséges flotta, amely 24 hajóból állt, ''Codrington admirális'' vezetésével 1827. október 20-án találkozott a többszörös, számbeli túlerőben lévő egyiptomi-török flottával. Az ütközet a vitorláshajókkal vívott nagy tengeri csaták végét is jelentette, s a nyugati flotta teljes győzelmével végződött. A keleti tengeri hadsereg 50 hajója semmisült meg, 10 hajója a nyugatiak fogságába került. A szövetséges flotta mindössze 272 embert vesztett, szemben a török 4000 fős veszteségével.
 
=== Következmények ===
Mohamed Ali a vereség hatására kivonta csapatait görög földről és szembefordult a török szultánnal. Megtámadta [[Szíria|Szíriában]] a szultán erőit, s csak az Oroszország részéről jött segítség mentette meg [[II. Mahmud]] török szultánt a vereségtől. De Szíria Mohamed Ali kezére került 1831-ben.
Oroszország a győztes tengeri csata utáni helyzetet kihasználva már 1828. április 26-án háborút indított az [[Oszmán Birodalom]] ellen. A hadjárat során az oroszok a [[Kaukázus|Kaukázusban]]ban és a [[Balkán|Balkánon]]on is győzelmeket arattak, s 1829-ben már Isztambult fenyegették. A cár Anglia rosszallása és [[Ausztria]] tartózkodása mellett elfoglalta a dunai tartományokat. Az orosz-török háború az 1829. szeptember 14-én megkötött [[Drinápolyi béke (1829)|drinápolyi békével]] zárult, melyben Görögország elnyerte függetlenségét, Oroszország pedig megkapta majdnem a teljes [[Duna|Duna-torkolatot]] és [[Örményország]] bizonyos részeit. [[Szerbia]] önálló lett, [[Moldva]] és [[Havasalföld]] szintén autonóm állammá vált, de ezekben az országokban megmaradt az orosz katonai igazgatás.
Görögország szuverenitását 1830-ban a ''londoni békében'' végérvényesen elismerték.
 
=== Források ===
*Az emberiség krónikája. (1990). Budapest: Officina Nova. ISBN 963 78 3560 1.
14 ⟶ 17 sor:
*Kronológia. (2006). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó. ISBN 963 05 6611 7.
*Weiszhár, A., & Weiszhár, B. (2000). Csaták kislexikona. Miskolc: Maecenas Könyvkiadó. ISBN 963 645 080 3.
 
[[Kategória:1827]]
[[Kategória:Tengeri csaták]]
[[Kategória:Egyiptom csatái]]