A királyság egyéb fontos városai voltak (görög nevükön): [[Damasztion]], [[Büllisz]], [[Albanopolisz]], [[Dimalé]], [[Lisszosz]], [[Ulcinj|Ulkinion]] és [[Risan|Rizón]]. Glaukiasz utódai területeik védelmében kemény harcokat folytattak a délen szomszédos görög [[Epiruszi Királyság]]gal.
[[I. e. 260]] körül az ardiaeusokardiaták kalóz fejedelmekirálya, I[[II. PleuratusPleuratosz illír király|II. Pleuratosz]] szerezte meg az illírIllír királyságKirályság trónját, és ettől kezdve az Ardiaeus-ardiata dinasztia uralkodott az ország felett. A királyság ekkor a mai Albánia, Montenegró és Dél-Dalmácia területét foglalta magában.
Az [[i. e. 23. század]]bantól az illíreknek új ellenséggel, a felemelkedő [[Ókori Róma|Rómával]] kellett szembenézniük. III. PleuratusPleuratosz fia, [[AgronAgrón illír király|Agrón király]] sikeresen állt ellen a római hódítóknak; özvegye [[Teuta]] királynő pedig még követeiket is megölette. Ez idézte elő az [[illír háború]]t, melyben [[Gnaeus Fulius Centumalus]] és [[L. Posthumius Albinus]] visszaállították Róma tekintélyét és Teuta királynőt súlyos békefeltételek elfogadására kényszerítették (állandó hadisarc, a partvidék és ''Corcyra Nigra'' szigetének átengedése). Teuta királynő utódai, különösen [[Genthiosz illír király|Genthiosz]] szembeszálltak még néhányszor Rómával, de sikertelenül. [[I. e. 168]]-ban [[Anicius]] elfoglalta Scodrát, és végleg megdöntötte az illír királyságot. Genthiosz száműzött királyként halt meg [[Iguvium]]ban. Ezzel a Neretva folyótól délre eső teljes illír terület a rómaiak kezére került, akik Illyria néven úgynevezett [[protektorátus]]sá, azaz Rómától függő [[köztársaság]]gá alakították.
