„Medion ostroma” változatai közötti eltérés

a
Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében; kozmetikai változtatások
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a (Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében; kozmetikai változtatások)
 
== Története ==
[[Déidameia épeiroszi királynő|Déidameia epiróta királynőt]]{{Wd|Q2993209}} {{ie|234-ben}} elűzték trónjáról, és [[Epirusz]] vidékének városállamai megalakították [[koinon]]jukat, az [[Epiróta Szövetség]]et{{Wd|Q3240682}}. Miután korábbi fővárosukat, [[Ambrakia|Ambrakiát]]{{Wd|Q661559}} az [[aitólia]]iak{{Wd|Q26857}} elfoglalták, [[Phoiniké]]t tették meg új székhelyükül. Ezzel párhuzamosan megszakították hagyományos katonai szövetségüket [[II. Démétriosz makedón király|II. Démétriosz]] [[Makedónia|Makedóniájával]], és csakhamar csatlakoztak a [[Római Birodalom|Róma]]-barát [[Aitóliai Szövetség]]hez{{Wd|Q245273}}. II. Démétriosz {{ie|231-ben}} háborút indított északi szomszédjai, a [[Longarosz dardán király|Longarosz]] vezette [[dardánok (Balkán)|dardánok]] ellen. Ezt kihasználva az aitóliai erők ugyanazon év nyarán megtámadták a Makedóniával szövetséges [[Akarnania|Akarnaniát]]{{Wd|Q416070}}, és megindították a főváros, [[Medion]]{{Wd|Q6806982}} ostromát. A dardánokkal lefoglalt II. Démétriosznak új szövetséges után kellett néznie. [[Agrón illír király|Agrón illír királlyal]]{{Wd|Q397382}} egyezett meg abban, hogy katonai segítségnyújtás fejében fennhatósága alá vonhatja az epiruszi területeket.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:14., 17.;|Wilkes 1992|:157–158..;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:4.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Šašel Kos 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18.}}
 
Agrón flottája száz [[lembosz|lembosszal]] és ötezer harcossal {{ie|231}} szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az [[illírek]] csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a [[hoplita|hoplitákhoplitákkal]]kal összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. [[Polübiosz]] történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.{{refhely|Wilkes 1992|:158.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.}} Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}
 
Polübiosz kihangsúlyozza a város felszabadításának zsoldosakció jellegét, hogy tudniillik az illírek nem a makedónok katonai szövetségeseként, hanem a hadi zsákmány és Epirusz Illíriához csatolása reményében mentették fel Mediont. Az Illír Királyság jól szervezett, ütőképes hadserege mégis egycsapásra számottevő katonai tényezővé vált a térségben. A diadal hírére örömünnepet ülő Agrón ugyan váratlanul meghalt, de özvegye – egyúttal a trónt öröklő kiskorú [[Pinnész illír király|Pinnész]]{{Wd|Q1288969}} gyámja – [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]]{{Wd|Q237381}} a történelmi lehetőséget kihasználva fokozott erővel folytatta az illírek területszerző hódításait. A rákövetkező évben, {{ie|230-ban}} szintén győzelemre vitt [[illír–epiróta háború]], és a nyomában fokozódó, egyre könyörtelenebb illír katonai tevékenységet a Római Birodalom végül megelégelte, és {{ie|229-ben}} kitört az illírek vereségével záruló [[első római–illír háború]]{{Wd|Q146966}}.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17.;|Wilkes 1992|:158., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:4., 439.;|Ceka 2013|:176.;|Šašel Kos 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18.}}
 
== Jegyzetek ==
 
== Források ==
* {{hely|Ceka 2013}}{{CekaIllyrians}}
* {{hely|Elsie 2010}}{{HistDictAlb|3}}
* {{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
* {{hely|Përzhita 2012}}{{CitPer|aut=Luan Përzhita|tit=Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205)|per=Iliria|tom=36|ann=2012|pag=109–122}}
* {{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
* {{hely|Šašel Kos 2013}}{{CitPer|aut=Marjeta Šašel Kos|tit=The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy|per=Studia Europaea Gnesnensia|tom=7|ann=2013|pag=169–200}}
* {{hely|Wilkes 1992}}{{Wilkes – The Illyrians}}
* {{hely|Zavalani 2015}}{{ZavalaniAlb}}
 
{{clear}}
6 166

szerkesztés