„Szkerdilaidasz illír király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apró |
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében |
||
3. sor:
== Életútja ==
Szkerdilaidasz az [[ardiaták|ardiata]]{{Wd|Q1088762}} törzsbeli [[illírek|illír]] királyi család tagja, [[II. Pleuratosz illír király|II. Pleuratosz]] fia, [[Agrón illír király|Agrón király]]
=== Hadvezéri tevékenysége ===
Noha a történelmi forrásokban csak {{ie|230}}, az [[illír–epiróta háború]] kapcsán említik első ízben Szkerdilaidasz nevét mint az illír hadsereg fővezérét, feltehető, hogy már a korábbi években, az Agrón uralkodása alatti területszerző háborúkban is kitüntette magát. Miután az [[Aitólia|aitólok]]{{Wd|Q26857}} fölött {{ie|231-ben}} [[Medion ostroma|Medionnál aratott diadal]] híre [[Illíria|Illíriában]] érte utol Agrónt, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}
Agrón {{ie|231-ben}} bekövetkezett váratlan halála után özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta]]{{Wd|Q237381}} vette át mostohafia, [[Pinnész illír király|Pinnész]]{{Wd|Q1288969}} régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: {{ie|230-ban}} kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta [[lembosz]]flottája a tenger felől vette be [[Onkhészmosz]]t, és ezzel az [[epirusz]]i fővárost, [[Phoiniké]]t közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, a [[Drino]]sz{{Wd|Q1259101}} völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és [[Longarosz dardán király|Longarosz király]] [[Dardánia|Dardániájához]] kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.{{refhely|Wilkes 1992|:158–159., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Përzhita 1992|:119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt);|Ceka 2013|:153., 177–178.}} E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–[[akarnania]]i{{Wd|Q416070}} szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az {{ie|229–228.}} évi [[első római–illír háború]]ban
Teuta {{ie|227-ben}} bekövetkezett halála után [[Pharoszi Démétriosz]]{{Wd|Q738503}} vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, [[Triteuta illír királyné|Triteutát]]{{Wd|Q7844283}}, ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Wilkes 1992|:162.;|Ceka 2013|:181.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Szkerdilaidasz hűséget esküdött Démétriosznak, és a források tükrében kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával {{ie|228-ban}} kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját hatalmi törekvéseiket követték. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét [[koinon]]okba kezdtek szerveződni (ún. illír társadalmi háború, {{ie|221–217}}). Démétriosz és Szkerdilaidasz {{ie|221–220}} fordulóján kilencven [[lembosz]]ból álló flotta élén [[Lisszosz]]ból a [[Peloponnészosz]] nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták [[Pülosz]] városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz negyven hajóval [[Naupaktosz]]{{Wd|Q782278}} kikötőjébe sietett. Ott az aitólok zsoldjába állt, és flottája élén végigfosztogatta az [[akhaia]]i{{Wd|Q2790451}} partokat. Miután azonban egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, ahogy az aitólok elosztják a hadi zsákmányt, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal [[V. Philipposz makedón király]] zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:120.;|Ceka 2013|:182–183., 404.;|Šašel Kos 2013|:178.;}} Ugyanebben az időszakban, {{ie|220}} körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött [[Amünandrosz|Amünandrosszal]]{{Wd|Q2807445}}, [[Athamánia]]{{Wd|Q10857476}} királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, [[III. Pleuratosz illír király|Pleuratoszhoz]]{{Wd|Q3545714}}, aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]{{Wd|Q380555}}.{{refhely|Wilkes 1992|:163.;|Ceka 2013|:182.}}
| |||