„Caius Asinius Pollio” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a typo
6. sor:
Eleinte [[Munatius Plancus]]hoz és [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Aemilius Lepidus]]hoz hasonlóan várakozó álláspontra helyezkedett, majd [[Kr. e. 43]] folyamán [[Marcus Antonius]] mellé állt, aki először [[Gallia Transpadana]] ([[Gallia Cisalpina]] [[Pó]]tól északra fekvő része) élére nevezte ki, hogy intézkedjen a veteránok letelepítéséről. Ekkor mentette meg [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] birtokát. A [[perusiai háború]] idején a lázadó [[Fulvia Antonia|Fulvia Antoniát]] és [[Lucius Antonius]]t nem támogatta fegyveresen, de hadait felkészítette Antonius fogadására. Ezek végül nem kerültek bevetésre a triumvirek [[brundisiumi egyezség|brundisiumi kiegyezése]] miatt, amit Pollio is támogatott.
 
[[Kr. e. 40]]-ben Pollio elfoglalhatta a három évvel korábban neki ígért consuli széket. Vergilius ekkor írta hozzá híres [[ecloga|eclogáját]]. A következő évben [[Macedonia (provincia)|Macedonia]] [[provincia]] [[procunsul]]i rangú helytartója lett, és legyőzte az illír parthinusokat[[parthinok]]at. Győzelméért [[Kr. e. 39]]. [[október 25.|október 25-én]] [[triumphus]]t tarthatott. Ezután visszavonult a közélettől, és haláláig az irodalomnak szentelte életét. Neves szónoknak és történetírónak számított, a Kr. e. 60-tól kezdődő időszakot dolgozta fel mára elveszett munkájában. Kapcsolatban állt [[Caius Helvius Cinna|Helvius Cinnával]] és [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]]szal. Egyik fő pártfogója volt a fiatal Vergiliusnak és [[Tinganész]] görög történetírónak is. Ő volt Róma első nyilvános könyvtárának a megalapítója [[Libertas]] templomában. Mint kritikus híres volt éles ítéletéről.
 
==Források==