„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

A görög–illír Apollónia politikai és kereskedelmi központja, a középületektől és kereskedőházaktól övezett, 75 méteres tengelyhosszúságú [[agora]] a keleti városfal közelében, a középkori kolostortól északra található. Északi és keleti oldalát egyaránt egy-egy sétatérként használt oszlopcsarnok ([[sztoa (építészet)|sztoa]]) határolta le, amelyek eredetileg az {{ie|4}}. században épített közigazgatási, kereskedelmi és oktatási intézeteket szegélyezték.{{refhely|Jacques 2009|:98.;|Gilkes 2013|:42–44.}} A keleti kis sztoa egy része a római korban megsemmisült, amikor különféle építményeket, köztük egy [[könyvtár]]at emeltek a helyén.{{refhely|Gilkes 2013|:44.}} A 78,2×9,2 méteres alapterületű, a korinthoszi építészeti hagyományokat folytató északi sztoa (vagy nagy sztoa) kétszintes volt. Alsó szintjét a homlokzati oszlopsor mellett további, a tengelyhosszban húzódó oszlopok osztották két részre. Hátsó falán tizenhét, mitikus vagy valóságos személyek szobrainak helyet adó, félköríves záródású [[fülke|kőfülke]]{{Wd|Q695992}} sorakozott. Míg a földszinti oszlopcsarnokot 35-35 dór oszlop alkotta, a sztoa felső szintjének sétányát iónjón oszlopok szegélyezték. Az ásatások során nagyszámban kerültek elő szobrok a sztoa területéről, legfőként az időszámításunk szerinti századokból, a [[római császárkor]] idejéből: egyebek mellett egy [[Dionüszosz]]-szobor, egy [[múzsák|múzsafaragvány]], egy [[ókori görög öltözködés|khitónba]]{{Wd|Q944031}} és [[himation]]ba{{Wd|Q781731}} öltözött nő, két tógás férfi márványból faragott alakja, valamint egy nő és egy férfi – utóbbi feltehetőleg [[Hadrianus római császár]] – [[büszt]]je.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:9.;|Jacques 2009|:98.;|Ceka 2013|:17. (78 méter), 114.;|Gilkes 2013|:44.}} Az apollóniai nagy sztoa építészeti jelentőségét mutatja, hogy mintául szolgált a környék városiasodó illír települései számára: [[Dimalé]] és [[Büllisz]] sztoái egyaránt az apollóniai megoldásokat másolták.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:15.;|Wilkes 1992|:133.;|Ceka 2013|:115.}} 21. századi régészeti ásatások előzetes adatai alapján a nagy sztoa nyugati végétől egy nagyobb utca indult északi irányba, a sztoára merőlegesen, amely egy mind a négy oldalán oszlopcsarnokkal keretezett térhez vezetett. A próbaásatások során egy [[dobogó (tárgy)|emelvény]] és egy [[kompozit]]{{Wd|Q734649}} oszlopcsarnokkal szegélyezett, [[Augustus római császár|Augustus]] korabeli templom maradványai is előkerültek. Mindez arra utalhat, hogy a római időkben a korábbi agora szerepét a feltehetően itt kialakított [[forum (római)|forum]]{{Wd|Q1062780}} vette át.{{refhely|Gilkes 2013|:45.}} Ugyancsak a nagy sztoa nyugati végénél egy késő ókori keresztény templom maradványai kerültek elő.{{refhely|Gilkes 2013|:49.}}

Magán a temenoszfallal elkerített magaslaton az egykori templomoknak csupán az alapjai maradtak fenn. Köztük a temenoszdomb legmagasabb pontján elhelyezkedő, {{ie|525}}–520 körülre datált Artemisz-szentély (egyes vélemények szerint Apollón-szentély{{refhely|Ceka 2013|:84.}}), amely Albánia legrégebbi ismert pogány temploma. A kőből épült, kelet–nyugati tájolású kisebb szentély [[architráv]]ját különféle [[fríz (építészet)|frízek]] és faragványok díszítették, amelyek Apollónia és egyúttal Albánia legkorábbi művészeti emlékei közé tartoznak. Közülük kiemelkedik a görögök és az [[amazonok]] mitikus csatáját, az [[Amazonomakhiai]]t{{Wd|Q2330123}} ábrázoló, csaknem 2 méteres féldombormű. A félmeztelen, kidolgozott izomzatú, kerek pajzzsal és dárdával küzdő három harcos és az amazonok alakjait a közelben bányászott homokkőből faragták ki, ami Apollónia kézműveseinek fejlett művészi képzettségéről tanúskodik.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:9.;|Jacques 2009|:100–101., 107.;|Ceka 2013|:18., 84.;|Gilkes 2013|:43., 46. (az {{ie|3}}. századra teszi az Artemisz-szentély építését).}} Figyelmet érdemel, hogy noha maga a szentély dór típusú, az [[architráv]] frízei aza iónjón építészeti hagyományt követték, ami csak egy évszázaddal később, az [[Parthenón|athéni Parthenónon]] dolgozó [[Iktinosz]] és [[Kallikratész]]{{Wd|Q114112}} munkássága nyomán lett elterjedt stílusötvözési eljárás a [[hellenizmus|hellenisztikus]] világ építészetében.{{refhely|Ceka 2013|:84.}} A szentély előtt az áldozati tárgyak elhelyezésére szolgáló kör alaprajzú oltárkő állt.{{refhely|Réti 1991|:120.}} A területen további, rózsamotívumokkal díszített oszloplábakat, az {{ie|5}}. század elejéről származó fríztöredékeket, valamint Artemisz és [[Gaia]] istennőkhöz intézett különböző korú feliratokat is találtak.{{refhely|Jacques 2009|:107.;|Ceka 2013|:84.;|Gilkes 2013|:43.}} A temenosz szentélyeinek egyikét a gyógyászat istenének, [[Aszklépiosz]]nak ajánlották.{{refhely|Jacques 2009|:100.}}

Az egykori agorától északnyugatra fekvő területen állnak az {{ie|3}}. századi [[ókori görög színház|görög színház]] romjai. Napjainkra jóformán csak az egykori épület 15×20 méteres, félkörív alakú nézőtere látszik a nyugati fekvésű domboldalban, ezen kívül csupán néhány épületszerkezeti elem élte túl az évezredeket. Az ásatások során feltárták a színház főbejáratát, a nézőteret (theatron) és a játékteret (orkhésztra), a díszletraktárul és díszletül egyaránt szolgáló szkéné homlokzatát, valamint több, vélhetően az épület főhomlokzatához és a szkénéhez tartozó épületdíszt és szobortöredéket. Az 53 méteres kerületű, 8 ezer ember befogadására alkalmas nézőteret egy közlekedőfolyosó (diazóma) osztotta alsó és felső részre. Az ülőhelyek megközelítését hét további lépcsősor (szkala) segítette, így a nézőtér összesen tizennégy szektorra (kerkida) oszlott. A 30×16,6 méteres, márványpadlós orkhésztra és a szkéné közé oszlopokon álló, a játéktérből kiemelkedő, 8 méter széles [[proszkénion]]t építettek, amelyen az előtér festett díszletelemeit, az ún. [[pinax]]okat helyezték el. Alépítményének felső síkja, a [[sztülobatész]] még látható a proszkéniont alátámasztó tizenkét iónjón oszlop foglalatával. A dór oszlopokkal tagolt szkéné falába vágott öt ajtót használták a színre lépő vagy onnan távozó színészek. A színházba vezető főbejáratot [[oszlopfolyosó|portikusz]] díszítette. Az i. sz. 1–2. században a rómaiak némiképp átalakították az épületet, az ezt követő évezredekben azonban a környék lakossága építőkőnek hordta el a színházépület nagy részét.{{refhely|Jacques 2009|:98–99. (az {{ie|4}}. századra datálja a színházat);|Ceka 2013|:164.;|Gilkes 2013|:46–48.}}