„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

=== Illíriai és makedóniai háborúk ===

[[Fájl:Artemis Hekate, 3rd century B. C., Apollonia. - Limestone, 91.5 cm. Archaeological Museum of Tirana.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Artemisz]] apollóniai homokkőszobra az {{ie|3}}. századból]]

 

I. e. 219 tavaszán a Római Birodalom hadserege – [[Lucius Aemilius Paullus (consul)|Lucius Aemilius Paullus]] consul vezetésével – ismét partra szállt Apollóniában, hogy leverje az addig csatlósaként uralkodó [[Pharoszi Démétriosz]]t{{Wd|Q738503}}. A győzelmet követően kisebb római csapatokat állomásoztattak Apollóniában és Órikoszban.{{refhely|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:183.;|Zavalani 2015|:21.}} [[V. Philipposz makedón király]] nem sokkal később terveket szőtt királysága tengeri hatalommá tételéről, és a tervei megvalósításához vezető első lépcsőfokot Apollónia meghódításában látta. I. e. 214-ben meg is indult csapataival a partvidék felé, ezzel kitört az [[első makedón–római háború]]{{Wd|Q75626}}. Százhúsz [[lembosz|lembosszal]] indult a város bevételére, de a jóformán védtelen Órikosz elfoglalása után Apollónia alatt a városlakók ellenállásába ütközött. A római csapatok élén álló [[Marcus Valerius Laevinus]]{{Wd|Q706722}} először visszafoglalta Órikoszt, majd kétezer embere élén Apollónia védelmére sietett. Az éjszaka leple alatt ütöttek rajta a közelben táborozó makedónokon, és csúfosan megfutamították őket, háromezer katonájukat pedig lemészárolták. Az apollóniaiak számos katapultot és [[dárdavető]]t{{Wd|Q219433}} zsákmányoltak és állítottak városuk védelmébe.{{refhely|Wilkes 1992|:113., 166.;|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:186–187.}} A háború ezzel azonban nem ért véget, az elkövetkező években V. Philipposz a hátországban vívta meg területszerző csatáit. Amikor Róma {{ie|211}}-ben bevonta az Aitóliai Szövetséget és [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] Illír Királyságát a makedónellenes koalícióba, V. Philipposz dühödt erővel támadt Apollóniára, de kísérletét nem koronázta siker. A háború végóráiban, {{ie|205}}-ben harmadszor is megtámadta Apollóniát, de ezúttal sem tudta bevenni.{{refhely|Jacques 2009|:112.;|Ceka 2013|:188–189.}} A háborút lezáró {{ie|205}}. évi [[phoinikéi béke]]{{Wd|Q679600}} értelmében visszaállították az {{ie|228}}-as status quót, azaz Illíria partvidéki része, Apollóniával együtt római protektorátus alatt maradt, egyedül az atintánok koinonját engedték át a makedónoknak.{{refhely|Ceka 2013|:189.}}