„Medion ostroma” változatai közötti eltérés

a
Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében
a (Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében)
Agrón flottája száz [[lembosz|lembosszal]] és ötezer harcossal {{ie|231}} szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az [[illírek]] csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a [[hoplita|hoplitákkal]] összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. [[Polübiosz]] történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.{{refhely|Wilkes 1992|:158.;|Përzhita 2012|:118.;|Ceka 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.}} Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, [[Szkerdilaidasz illír király|Szkerdilaidasz]] vezette győzelemre az illír sereget.{{refhely|Përzhita 2012|:117. Vö.|Wilkes 1992|:158.}}
 
Polübiosz kihangsúlyozza a város felszabadításának zsoldosakció jellegét, hogy tudniillik az illírek nem a makedónok katonai szövetségeseként, hanem a hadi zsákmány és Epirusz Illíriához csatolása reményében mentették fel Mediont. Az Illír Királyság jól szervezett, ütőképes hadserege mégis egycsapásra számottevő katonai tényezővé vált a térségben. A diadal hírére örömünnepet ülő Agrón ugyan váratlanul meghalt, de özvegye – egyúttal a trónt öröklő kiskorú [[Pinnész illír király|Pinnész]]{{Wd|Q1288969}} gyámja – [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]]{{Wd|Q237381}} a történelmi lehetőséget kihasználva fokozott erővel folytatta az illírek területszerző hódításait. A rákövetkező évben, {{ie|230-ban}} szintén győzelemre vitt [[illír–epiróta háború]], és a nyomában fokozódó, egyre könyörtelenebb illír katonai tevékenységet a Római Birodalom végül megelégelte, és {{ie|229-ben}} kitört az illírek vereségével záruló [[első római–illír háború]].{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17.;|Wilkes 1992|:158., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Elsie 2010|:4., 439.;|Ceka 2013|:176.;|Šašel Kos 2013|:176.;|Zavalani 2015|:18.}}
 
== Jegyzetek ==
6 166

szerkesztés