„Menóra” változatai közötti eltérés

[[Fájl:YarmulkeAndMenorah.jpg|thumbbélyeg|180px|Jarmulke és menóra a Harry S. Truman-gyűjteményből <br /> (A jarmulke vagy [[kipa]] az ortodox zsidó férfiak által hordott kis fejtakaró, sapka.)]]

A [[zsidók|zsidóság]] egyik legrégebbi jelképe, a '''menóra''' egy hétágú [[gyertyatartó]], amely a [[Mózes]] által látott [[égő csipkebokor|égő csipkebokrot]] szimbolizálja. Eredetileg a menóra olajlámpás volt, csak sokkal később, a gyertya feltalálása után vált gyertyatartóvá.

A menóra nem tévesztendő össze a [[Hanukija|hanukijának]], (''hanukiah''nak, ''chanukiah''nak) nevezett nyolc plusz egy ágú gyertyatartóval, melyamely a makkabeusoknak a szír túlerőn i. e. 165-ben aratott csodálatos győzelmét ünneplő nyolcnapos ünnep, a [[hanuka]] jelképe.

A legõsibb [[zsidó vallás|zsidó]] szimbólum kétségtelenül a hétágú gyertyatartó, a menóra. (Ez a szó héberül egyszerûen lámpást jelent.) Párhuzamosan fölfelé ívelõ fához hasonlít, amelynek ágai kétoldalt ölelik át a törzsbõl egyenesen felfelé ívelõ fõágat. Már az idõszámításunk elõtti 15. században, Mózes korában is fontos szerepet töltött be: a pusztai Szentély középpontjában állt, s egyetlen percre sem aludhatott ki a lángja. (Az örök lámpás olaját a papok naponta pótolták.) A kor legkitûnõbb ötvöse, Becalél mester készítette színaranyból, drágakövekkel ékesítve a kb. 1 méter magas menórát. (Nevét ma képzõmûvészeti akadémia és múzeum õrzi Jeruzsálemben.)

Az eredeti menóra az [[Isten]]nek a [[Tóra]] második könyvében ([[Sömot]] ~ 2.[[Mózes]] ~ [[Mózes második könyve|Exodus]] ~ [[Kivonulás]]) 25. rész 31-40 verseiben leírt utasításai alapján készült és a [[Szent sátor]], majd később a [[jeruzsálemi templom]] szertartásainak szerves része volt. A szentélyben lévő menórát a [[kohanim]] minden este szertartásosan meggyújtotta, és minden reggel ugyanúgy előírásosan megtisztította, a csonkokat kicserélte és a csészékbe friss olívaolajat öntött.

A [[kohaniták]] [[Áron (Biblia)|Áron]] papi leszármazottjai, akiket Isten eredetileg az [[Aranyborjú]]-eset után jelölt ki bizonyos szent munkák, mint az áldozatok és más szertartások elvégzésére. A [[jeruzsálemi templom]] elpusztulása után a rabbinikus zsidóság kialakulásával a kohanimok szerepe jelentősen lecsökkent, de származási vonalaikat gondosan megőrzik. Formális szerepük azóta csak a nagy megtiszteltetésnek számító első ''aliyah''ra, – a [[Tóra]]-felolvasás megáldására – szorítkozik. E tisztségből származnak a gyakori ''Kohen'' családnév különböző formái is.

Az eredeti menóra sorsa bizonytalan. Egy ábrázolása [[Titus római császár|Titus]] győzelmi boltívén még ma is látható [[Róma|Rómában]], s a feljegyzések szerint Rómában volt, mikoramikor a [[vandálok]] i. sz. [[455]]-ben azt kifosztották. [[Flavius Belisarius]] a [[6. század]]ban visszavitte [[Konstantinápoly]]ba, de azután nyoma veszett. Jelenleg csak találgatásokra hagyatkozhatunk, hogy ott maradt-e Konstantinápoly kifosztásáig, vagy visszakerült-e [[Jeruzsálem]]be; mindkét esetben előfordulhat, hogy még ma is létezik. Más elképzelések szerint a konstantinápolyi [[képrombolás]] áldozata lett, és sok más értékkel együtt beolvasztották.

A menóra középső ágát az utóbbi időkben ''samas''nak hívják. E nevet sok történész az ősi [[szemita]] napisten, [[Samas]] nevére vezeti vissza,<!--tudtommal ez egyszerűen napot is jelent, lásd még Samas cikke--> és vannak, akik a hét ágat a néhány ősi [[perzsa]] kultúrában is imádott égitestek jelképeinek tartják. Megjegyzendő azonban, hogy a ''samas'' ugyanakkor a [[héber nyelv]] egyszerű szava is, mely a [[zsinagóga]] takarítójára, az épület karbantartójára utal. E látszólagos ellentmondás alapja a népi etimológia is lehet, mely a szó eredeti értelmét egyszerűen elfelejthette. A hitközségi mindenes – sámesz ill. שמש – írásmódja azonban ''semes-''nek olvasva a napot jelenti.

Mindenesetre a vezető zsidó [[rabbi]]k a menórát az [[izrael|izráeli]] nép [[szimbólum]]ának, azaz [[Ézsaiás próféta|Ézsaiás]] 42:6 alapján ''a nemzetek világosságának'' tekintik. Ezzel a bölcsek azt hangsúlyozzák, hogy a fény („világosság”) nem egy erőszakos erő, azaz hogy Izráelnek a ''választott nép''-ből származó küldetését sokkal inkább példamutatással, mint erővel kell elérnie. Csakúgy, ahogy azt a menórát látó [[Zakariás próféta|Zakariásnak]] is mondva volt, ''„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!”''

A [[Szent sátor]]ban és a [[Jeruzsálemi Templom]]ban, vagyis az Első és Második Templomban használt menórának hét ága volt. A Templom elpusztulása után kialakult hagyomány alapján semmit nemsem másoltak a régi templom tárgyaiból, s így a menóra hatágú változata terjedt el leginkább. Modern időkben a rabbik egy része visszatért a hétágú menórához, mondván, hogy ez nem tekinthető a templomi másolatának, minthogy ez gyertyát vagy elektromos áramot használ.

A [[Hanukahanuka]] ünnepeken használt [[Hanuka#Hanukija|hanukijahanukijája]] (kilencágú menóra) is az eredeti mintájára készült, annak emlékére, hogy a harcok ideje alatt a rendesen egynapi olaj nyolc napig tartott ki. HanukaA hanuka a [[zsidó naptár]] Kislev hónapjának 25. napján kezdődik, mely 2005-ben december 25–ére, 2006-ban december 15-ére esikesett stb. A vallásilag kis jelentőségű Hanukahanuka nincs megemlítve a zsidó szentírásban ([[Biblia|Tanakh]] ~ [[Ószövetség]]), csupán a zsidók által is [[Apokrif iratok|apokrifnak]] tekintett [[Deuterokanonikus könyvek#Makkabeusok|Makkabeusok]] könyvében olvashatunk róla. A Hanukahanuka csak a [[20. századbanszázad]]ban terjedt el egyfajta [[Hanuka|„zsidó karácsony”]]-ként, amelyet sokan keserű iróniának tartanak, mivel azt az eredeti jelentés ellenére a zsidó vallás legvilágiasabb ünnepének, a környezetbe való beolvadás, az asszimilálódás jelképének látják.