„Philipp Melanchthon” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Életrajza: clean up AWB
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
27. sor:
|utód2=
}}
'''Philipp Melanchthon''' (eredeti nevén:született ''Philipp Schwartzerdt'') ([[Bretten]] (Pfalz), [[1497]]. [[február 16.]] – [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenberg]], [[1560]]. [[április 19.]]) [[németek|német]] [[Teológia|teológus]], [[Reformáció|reformátor]], [[Luther Márton]] munkatársa.
 
== Életrajza ==
Eredeti nevét görög fordításban használta. [[Heidelberg]]ben és [[Tübingen]]ben tanult, ahol már [[1514]]-ben előadásokat tartott az [[arisztotelészi bölcselet]] és a klasszikusok köréből. [[1518]]-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. [[1521]]-ben adta ki ''Loci Communes Rerum Theologicarum '' című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén, és a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az [[Ágostai hitvallás]] készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a [[protestantizmus]] ügyének. [[1541]]-ben [[Worms (település)|Wormsba]] és csakhamar ezután [[Regensburg]]ba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel.
 
Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát úgymind a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mintmind az [[úrvacsora]]i tanban a [[kálvinizmus|kálvini irányhoz]] való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” (Némethon Mestere) jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a [[Septuaginta|Septuagintáról]], bibliai könyvekről; írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes műveitművét Bretschneider adta ki ''Corpus Reformatorum'' című nagy munkájában (28 köt., 1834-60).
 
== Források ==