„Philipp Melanchthon” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
maibb nyelven
30. sor:
 
== Életrajza ==
Eredeti nevét görög fordításban használta. [[Heidelberg]]ben és [[Tübingen]]ben tanult, ahol már [[1514]]-ben előadásokat tartott az [[arisztotelésziArisztotelész bölcseletfilozófiája]] és a klasszikusok köréből. [[1518]]-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. [[1521]]-ben adta ki ''Loci Communes Rerum Theologicarum'' című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén, és a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az [[Ágostai hitvallás]] készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a [[protestantizmus]] ügyének. [[1541]]-ben [[Worms (település)|Wormsba]] és csakhamar ezután [[Regensburg]]ba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel.
 
Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát mind a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mind az [[úrvacsora]]i tanban a [[kálvinizmus|kálvini irányhoz]] való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” (Némethon Mestere) jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a [[Septuaginta|Septuagintáról]], bibliai könyvekről; írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes művét Bretschneider adta ki ''Corpus Reformatorum'' című nagy munkájában (28 köt., 1834-60).